Péntek van, irány a klub! Sporttáska a vállamon, úszófelszerelés a táskában, úti cél az uszoda, és a vizes társadalmi élet. De a Budapest fürdőváros nyújtotta pompás lehetőséget nem csak péntekre korlátozom. Törzsuszodám úszómedencéjében heti két-három alkalommal csobbanok, ahogy az egy rendes törzsvendéghez illik.

Az uszodában mindenkit ismerek és mindenki ismer. Ide lazulni és gőzt kiengedni jár ügyvéd, pszichológus, tanár, mérnök, üzletember, kőfaragó, humorista, professzor és melós. Mindenki mosolyog és alul öltözött. Már ebből következően sem lehetnek pózok, szerepek és színjáték.

No, de miként lehet megkülönböztetni a törzsközönséget a koca vendégtől, attól, amelyik csupán hirtelen jött lelkesültségből és épp ezért csak hébe-hóba látogatja az uszodát? Rendkívül fontos szempont, hogy a törzsvendég novemberben és februárban is épp oly lelkesen van jelen a párás uszodacsarnokban, mint napsütéses nyári délután. Ezzel szemben a koca uszodázó január elsején fogadalmat tesz, hogy attól fogva egészséges életet él és ledolgozza magáról a karácsonyi zsírfelesleget. A koca uszodázó lelkesedése maximum két hétig tart és egy nagyobb hóesés már elveszi kedvét attól, hogy megérkezzen a januári nyárba. Sőt, valójában fogalma sincs arról, hogy januárban is lehet nyár. Pedig a léleknek milyen felemelő is tud lenni egy fagyos, szürke napon a párás, meleg, pálmafás uszoda. De ezt a koca uszodázó nem értheti. Hogyan is érthetné, hisz a medencében uralkodó természetes szabályokat sem érti. Az ilyen koca uszodázó tavasszal ismét észbe kap, formába hozandó önmagát és újra lejön. Majd bemegy a vízbe, és mint aki se lát, se hall - úszik. Legalábbis ő azt hiszi. Pedig feltart és betart.

A koca uszodázó azt hiszi magáról, hogy Cseh László, Gyurta Dani, Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás tehetsége veszett el benne. És ez a teljesítménykényszer, akkor bukkan igazán elő belőle, amikor észreveszi, hogy a sávban, amelyben úszik, egy nő, egy nő neműűű lééény bátorkodik gyorsabban úszni nála. Történetesen nőnemű lénységem rendszeresen jár az uszodába, mint mondottam, és nem csak klubozni, hanem mindenféle úszásnemben úszni.

Ez az előbb említett feltartó-betartó kocaúszó a medence végében, a falnál udvariasságot hírből sem ismerve löki el magát és tart fel nem csak engem, de egy egész sávot is. Mert ilyen esetben meg kell őt előznünk, ami torlódást és forgalmi dugót okoz a sávban és nehezíti a gördülékenységet. A normál működést. Magyarul fittyet hány a kreszre. Persze a koca uszodázó nem csak a vízben uralkodó szabályokat veszi semmibe. Ő úgy általában magasról tesz az udvariasságra, és vízi produkciója alapján van okom feltételezni, hogy a való életben sem épp együttműködő. Valószínű, nem is ismeri e szót. Valós teljesítményről pedig hírből sem hallott, önmagával és a kiskapukkal van elfoglalva. 

De a medencében nincs kiskapu, ott izomerő van, rendszeresség és valódi teljesítmény. Ez minden törzsvendég számára nyilvánvaló, nem is kell róla beszélni. Ez a jókedv és gördülékenység alapja. Ezért is imádok uszodába járni. És azért is, mert a jól végzett edzés végén, a szaunában kötök ki, ahol belecsöppenek a lazulós klubéletbe, az örömteli traccspartiba, ahol legutóbb épp arról folyt a diskurzus, hogy éremesőben úszik a hon, mert az ifjú úszó titánok, nemre való tekintet nélkül megtették a tőlük telhető legtöbbet, és nemcsak magukért.

Igen, az uszoda az a hely, ahol a törzsvendégek betartják a szabályokat és ettől az egész kedves lesz, mosolygós és működő. Nem kell hozzá túl sok, csupán tisztelet és udvariasság. Szeretném, ha többen éreznék magukat törzsvendégnek Magyarországon.

Tallián Hedvig

Elhangzott a MKR jegyzet rovatában.