LEGO-ÓCEÁN

Dávid értelmes ötéves. Szülei figyelnek rá, hosszan hallgatják, hagyják, hogy megfogalmazza saját gondolatait, a véleményét is kikérik. A gondos figyelem dacára a család mégsem képes jelen lenni az ötéves Dávid számára megszakítás nélkül. Az üres pillanatokba, a játék és főleg a legózás mellé olykor-olykor beoson a tévé. Ilyenkor a gyerek megbabonázva mered a képernyőre. Dávidka a látottaktól jó esetben vidáman felkacag, rossz esetben felsikít, de nem egyszer előfordul az is, hogy annyira izgalomba jön a képernyőn zajló cselekménytől, hogy elakad a lélegzete. Nem mellékes az sem, hogy a rajzfilmek között reklámokkal bombázzák a fantáziáját.

Dávid az óvodában és otthon is a színes építőkockás játékkal szöszmötöl legszívesebben. Nemrég a kisfiú az ötödik születésnapjára a szüleitől és a nagymamától is legót kapott ajándékba.

Állt a család a nappali közepén, miközben a gyermek nagy örömmel tépte a nagymamától kapott vadi új, csillogó, színpompás doboz csomagolását. S hozzáférvén a belsejéhez, amint a fedlapot kihajtotta, ott újabb típusú lego képét találta. És mit sem törődve a doboz valós három dimenziós, kézzel fogható tartalmával, egyből rábökött a képre, hogy olyat szeretne. Édesanyja csendben mutatta neki, hogy ott a másik doboz bontsa ki azt is. Enyhe tébollyal belekezdett a szülőktől kapott kisebb doboz kibontásába is. Lemarta róla a celofánt és kinyitotta. A fedlapon egy másik lego-variáns képével találta szemben magát, s mit sem törődve ennek a doboznak a tartalmával sem, ismét rábökött, hogy de neki inkább olyan kell. És nekiállt nyaggatni az őt ünneplő felnőtteket, hogy olyat, márpedig csakis olyat vegyenek neki. A felnőttek összenéztek és megpróbálták rávenni a kicsit, hogy ne törődjön a színes képekkel, inkább játsszon az új játékokkal. Erre a gyerek fogta magát, félrelökte sok ezer forintos csillogó játékait és sértetten, karba tett kézzel, duzzogva kivonult a nappaliból.

Körülbelül ugyanebben az időben, ám térben teljesen máshol egy szintén ötéves kisfiúval egészen más dolgok történtek.

A neves borász úgy döntött, hogy oda-vissza áthajózza az Atlanti-óceánt, legifjabb gyermeke, az ötéves Koppány, és felesége valamint néhány barátja társaságában. A borász eredeti útitervét azonban felborította, hogy tudomást szerzett egy magyar kenus eltűnéséről. A borász-kapitány ezért a fejébe vette, vállalkozik a lehetetlenre, megkeresi a kenust. A döntésével nem egyetértő legénységet pedig a legközelebbi karibi kikötőben partra tette, majd a szelek szárnyán útra indult az asszonnyal és az ötéves Koppánnyal, hogy megkeresse az Atlanti-óceán végtelenjében honfitársát.

Mint azt bizonyára tudják, a tapasztalt kenust nem falták fel a cápák, hanem  mindannyiunk büszkeségére épségben teljesítette a távot és megkerült. Időközben a vitorlázó borász család is teljes létszámban hazatért az óceánról.

Nem tudhatom, miként fog visszaemlékezni ötéves kori kalandjára Koppány. Hogyan idézi majd fel később azt, amikor édesapja jóvoltából Kolumbusz Kristóf nyomába eredhetett, és közben egy bajba került magyar utáni kutatásba is belecsöppent.

Abban azonban egyetértek a kissé őrült borásszal, hogy legfogékonyabb életkorában ne írják tele idegen emberek gyermeke tudatalattiját egy torz világ képével.

Tallián Hedvig

 Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió jegyzet rovatában.