Mit evett reggelire?

Most, hogy szezonja van, én epres gyümölcssalátával indítom a reggelt. Magyar eperrel. Majd vajas zsömlével és rántottával folytatom. Mikor mihez van gusztusom. Néha semmihez, persze nem véletlenül. De az első fogáshoz, a gyümölcssalátához, minden körülmények között ragaszkodom. Télen reszelt alma adja a gyümölcs-salim alapját, de ilyenkor tavasz végén már alig várom, hogy az almát leváltsák a nap csókolta eprek, málnák, cseresznyék.

Ez évi első epremért Budapest egyik nagy piacára mentem, miután kijöttem az első magyar országimázs konferenciáról, ahol a fókusz a magyar gasztronómián volt.

De egyelőre lássuk, mi a helyzet „eper ügyben” a piacon.

Szinte minden zöldségesnél volt a piros gyümölcsből. Édes eper, földi eper, spanyol eper - hirdették a kis fémtáblák. Az édesnek mondott spanyolok fénylők voltak, hatalmasak és torzak. Igazi szemfényvesztő látványban részesítették piacra járó magamat.

De nem hittem a szememnek.

Mert tudom, hogy ez az eper dél-nyugat Spanyolországban egész éven át terem. S ha nő Európában a kereslet, meggyorsítják a növekedését. Némelyik földet sem lát, csak valami hormonokkal dúsított folyadékkultúrát. S ha már szép nagyra duzzadt, mint egy bodybuilder, dobozolják, kamionra pakolják, s szétlövik a kontinens minden irányába. Mert Európa eperlázban ég!

De legyünk jó indulatúak, és tegyük fel, hogy a többsége földben termett.

Akkor meg a több napos célba érést kell kibírnia. Így aztán nem érheti meg, hogy beérjen! Éretlenül szedik. Ezen a ponton újabb vegyszerek, tartósítók, fényesítők lépnek be az eper-kérdésbe.

Mindennek ismeretében, arcomon spanyol eper ellenes fintorral, kerestem a magyart. De csak néhány kofánál találtam, hiszen még csak most megyünk bele a magyar eper szezonjába. Végül apró, sötét bordó, drága epret vettem. A tábla szerint garantáltan magyart. Számomra érthetetlen módon a spanyolhoz képest dupla áron.

S mivel reggelim része a vajas zsemle, és egyre erősödő kétségeim vannak a bolti vajjal szemben is, gondoltam: na most itt a piacon megpróbálok szerezni tejből készült magyar vajat. A sajtkereskedőnél rákérdeztem, hogy van-e házi vaja? Van persze! - jött a válasz a sajtok mögül. Magyar?  – kérdeztem. Nem! Francia. – Így aztán, vaj nélkül és csalódottan kifordultam a piacról. Fülemben felerősödve csengtek a konferencián hallottak: Első michelin csillagos éttermeink séfjei elmondták, hogy alapanyagaik többségét nem tudják a magyar piacokról beszerezni. Bécs és Párizs hozzávalóik lelőhelye.

De lépjünk lejjebb a ranglétrán: az egyszerűbb éttermeinkben árusított „magyar süllő” nem magyar, és nem is süllő. S most képzeletben lépjünk még lejjebb, és menjünk be egy ismert multinacionális lánc élelmiszerdiszkontjába. A cég egyik vezetője nemrég bevallotta, hogy az üzleteik polcain sorakozó élelmiszerek húsz százaléka nem szerves anyag. Azaz teljesen mű!

Mindeközben a new yorki tőzsdén még ma is a bánkúti búza számít a legjobbnak. Vajon hová tűnt a magyar földekről a bánkúti búza? És a magyar asztalokról a minőségi és egészséges étel? Ezek után kívánhatok még jó étvágyat a reggelihez?

Tallián Hedvig

Elhangzott a MKRádió jegyzet rovatában.