NEKTÁR MINDENÜTT

interjú Szepsy Istvánnal

A beszélgetés a Tokaji Írótábor lapjában jelent meg augusztus 15-én.

A világ legalacsonyabb terméshozamából alkotja a világ egyik legkimagaslóbb borát. Élete a tokaji bor, a régió és Magyarország újraértelmezéséről is szól. Széles e világon kifinomult étterem borlapja, nem lehet meg az ő bora nélkül. Szepsy Istvánt nemcsak itthon, de a világban is a legtekintélyesebb borászok közt tartják számon. Borász kollégák és fiatalok nem csupán a tudása miatt keresik társaságát. Az interjúból kiderül miért. 

- Hogy van?

- Köszönöm nagyon jól. Bár lehűtött az Úrágya és Urbán dűlőben a jégverés. Most szemeljük a sérült fürtöket, tépett leveleket. Amikor ezt megkérdezik, úgy válaszolok, hogy a szőlő hogy van, az sokkal fontosabb. Ha így folytatódik az idő, egy jó hónapon belül el kell kezdeni az egyes dűlőkben a szüretet.

- Marad ideje városi kocsmák mélyén önemésztő írók szövegeit figyelemmel kísérni.

- Elég keveset járok kocsmába, de néha bemegyek a barátaimmal egy sör mellett beszélgetni. De még katonaként kipróbáltuk milyen kocsmatölteléknek lenni. Tévelyegtünk, de mielőtt elkutyálódtunk volna, valaki mindig adott egy taslit. Hülyegyerek, arra van a te utad! Ám, gyerekkorom óta érdekelnek a létkérdések, a hit. Dolgaimat a hit alapján igyekszem rendezni. E miatt a kétségeim hamar elmúlnak. Praktikus ember vagyok, nem rágódom, tudom, hogy vár a másnap reggeli feladat. Azt nem állítom, hogy teljesen otthon vagyok az irodalomban, de sokat olvasok, és úgy látom, hogy a mai írók is foglalkoznak aktuális problémákkal. Viszont a megoldásokkal is foglalkozni kellene!

- Nem oly rég lemondta a családnak évtizedeken át járó nagy minőségi napilapot. Miért?

- A napilapok alig foglalkoznak a gazdaság és a társadalom valós problémáival. Rengeteg a politika és a negatív hír. Ezzel nem lehet az embereknek új világképet sugallni. Nem arról van szó, hogy csak a jót kell megírni. De a naponta ránk zúduló negatív hírözön elvonja a figyelmet a valódi teendőinkről. Ahhoz ugyanis, hogy az ember a létét emelkedő pályán élhesse meg, pozitív világszemlélet kell. Ismernünk kell egymás építő tevékenységét. Azzal kellene a lapoknak foglalkozniuk, hogy Kiss István és Nagy Annamária, hogyan tenyészti a tyúkját, miért fejlődik szépen a bornyúja, miért egészségesebb a húsa. Be kell fejezni az érthetetlen értekezéseket! Sirámok halmazát nem olvasok! Mert nem engedhetem meg, hogy minden nap visszacsússzak egy alsóbb szintre a tudatosságban. Nem érdekel ki, hogy szidja Magyarországot. Be sem tenném az újságba! Ha a sajtó leírja egy senkiházi negatív véleményét, azzal kárt tesz, mert nyilvánosságot ad neki. Én ezt nem akarom követni.

- Azt hogy csinálja, hogy olyan „hittérítő”, aki nem akar hittérítő lenni, és a fiatalok követik, pályát módosítanak.

- Ez túlzás.

- Sorolhatok fiatal értelmiségieket, akiknek elegük lett a városi létből és ma már szőlőt művelnek, az Ön hatására.

- Arról lehet szó, hogy próbálom munkám során lehetőleg mindenben észrevenni a szépet. A derűvel végzett munka, a szépségben, szeretetben való létezés vonzó. Nem akarok rossz dolgokkal foglalkozni, mert ha kiesek ebből, az nem jó. Ha nekem nem jó, akkor másnak sem jó! Nagy öröm, ha példával tudtam elől járni. Igyekszem minden nap, minden hajnalban az életöröm felső szintjére érni, onnan indítani a napot. Erre minden embernek szüksége van.

- Feltételezek egy remetei fegyelmet e tudatosság mögött.

- Ehhez mindenképp kell a belső csönd. Kell hozzá a szépség befogadóképessége és fejlesztése. Tudni kell, hogy minden, ami történik, értünk van. Egyfajta remeteség szükséges talán, hiszen a világot nem azon a szemüvegen keresztül kell lássam, amin mások szeretnék, hanem a saját szemüvegemen, a belső érzékelésemen keresztül. Ehhez kell egy kis magány. Kell a csönd kint és bent. Kell a teljesen őszinte, érzések szerinti megnyilvánulás, akár cselekedetben, akár beszédben. Félelem nélkül merni kell elmondani az érzéseket. Mert a kimondás és a cselekedet komoly energiához juttat. Amíg fél az érzéseitől, addig nem tud újabb szinteket érzékelni a létből.

- Pincéjének lépcsőjén sok ember ült már. Halála előtt nem sokkal Makovecz Imre is. Amikor kóstoltat és beszél a tájról, szőlőről, talajadottságokról, jövőről, akkor az egyfajta tanári szerep. Mégsem kapott még katedrát.

- A lépcsőn azért kell ülni, mert nincs más alkalmatosság. Rövidesen lesz bemutató helyünk. De a lépcső meghittebb. A sors is így rendelte. A tanárság? Amikor képesek vagyunk megosztani a tudást - nevezzük tudásnak, amit gondolunk és érzünk a témával kapcsolatban -, az azért van, hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz, a lélekhez, a szeretetenergiához. Ettől még többre leszünk képesek, és el kezdi irányítani a szeretet az életünket. Ami a diákok vagy a borfogyasztók tanítását illeti, azt tanítjuk, amit mi is most tanulunk a természettől, mindig valami magasabb szintűt. Tanár és tanítvány egy síkon mozog. A tanítás nem a töredékes lexikális tudás átadása, a magasabb szintű tanítás lényege segíteni a megértést. Tökéletes tudás pedig csak hitben tud megszületni. Hit arról, hogy van és él az igazság. Az élet örök, mert egy élet és egy egység van. Ebben bármi, amit szeretne az ember lehetséges. Ha teljesen érzésből cselekszik, megtörténhet. Az igazi tanítás az, hogy merjünk az érzéseink szerint megnyilatkozni. Ha valaki úgy gondolja, hogy valamin gondolkodnia kell, mondja-e vagy sem, akkor ne mondja! Inkább hallgasson! Kényszerből senki ne beszéljen, és főleg ne próbáljon meg tanítani.

- A Himnusz sorai mit akasztottak a tokaji nyakába. Ártott-e avagy segített?

- Hogy árthatott volna? Ami tiszta szívvel íródott az mind segít, használ. Nyilván van benne túlzás. Sok jó borvidék van a világban és itthon is. A himnusz kiemeli ebből a tokajit és felelősséget is ró rá. Végre meg kell felelni a Himnusz sorának! A nektár nem édesség fokozat, főleg nem a komoly száraz tokajiak megjelenése óta.  A nektár minőségi szint. A teremtő olyan adottságokkal áldotta meg a környéket és az itt élőket, hogy képesek legyenek ezt az emelkedett síkot elérni. A nektár segít az előrejutásban, amire minden embernek szüksége van. Töltekezést ad. A testnek és a tudatnak szüksége van töltekezése, hogy kezdjen a lélek síkja felé közelíteni. A léleknek nincs szüksége, mert örök, de szurkol a tudatnak, hogy tegye meg a lépést és kerüljön olyan környezetbe, kapjon sok-sok nektárt az életben, nem csak folyadék formában, hanem minden egyes pillanatban, amikor az életét éli. A nektár mindenütt ott van.

- 2012. augusztus elején beszélgetünk milyen lesz az idei szüret?

- Csak azt tudom, hogy milyennek kellene lennie. Az elmúlt három évben alig termet aszúnk, erre most esély látszik. Az Úr tudja, hogy kell az aszú a fogyasztónak és a termelőnek is. Szép őszt várok kis csapadékkal, langy melegekkel, párás reggelekkel, hűvös, de nem fagyos éjszakákkal, harmattal a nap ezt mindig felszívja, és ahogy megyünk előre pici dérrel. Az aszúszemek folyamatosan decemberig fognak képződni. Minden szüretnek így megyünk neki. Aztán kis csalódás, némi borongás, de másnap már új feladat vár. Ebben az évben benne van a maximum. Az egészséges szőlőből jó savú, összetett, harmonikus száraz borok születhetnek, majd pedig hosszú aszúsodás, ami segítené, hogy a tokaji értékeket a világban a helyére tegyük. Nekünk nincs esélyünk arra, hogy valaki a cégünknek, Mádnak, Tokajnak vagy Magyarországnak a hóna alá nyúl, marketinget csinál. Ha itt az ideje annak a bizonyos évjáratnak, ami megváltoztatja az emberek tudatát Tokajjal kapcsolatban a világban, akkor az meg fog történni.

- Nem a magyar írónak kéne mintegy belső marketingként megírnia, hogy mostantól száraz furmintot iszunk?

- A magyar írónak nincs olyan jövedelme, hogy megismerhetné a világ nagy borait, de a magyar legdrágábbakat sem ismeri. Egymáshoz való viszonyukat pláne nem ismerheti. Ez a tudás tanulandó és tanulható. Persze pénzbe kerül, nem könnyű a tokajit a világba kiabálni.

Szükséges a magyar értelmiséggel megismertetni a tokajit, mert legtöbbjük csak gyengébb minőséggel találkozhatott. A legjobb meg még nincs is meg. Páran menetelünk ebbe az irányba, hátha megadatik. A tokajinál tudni kell, hogy a legegyszerűbbtől a legdrágábbig mindegyiknek szépnek és korrektnek kell lennie, még ha más is az ára. Az érték az más, az ugyanaz, ha gonddal felelősséggel és tudással, szeretettel készítették.

Dolgozunk rajta, hogy a szerényebb jövedelem szintű ember is találkozzék a legjobb dolgokkal. Ha Magyarországon végre érték alapú gazdaságot és társadalmat akarunk, akkor nem lehet eltűrni tovább az igénytelenséget és az önbecsapást. Hogy valamire azt mondjuk, hogy az, ami nem az. A teljes régióban - ahol a természet segítségével tokajit állítunk elő -, az emberekben tudatosulnia kell, hogy valami nagyszerű dolog részesei, még akkor is, ha nem engedhetik meg maguknak. De az nem lehetséges, hogy egy picit ne engedhessen meg magának minden termelő. Sajnos mi nem engedtük meg magunknak a múlt rendszerben. Miért nem csináltunk legalább a tömegtermelés idején valami olyat, amiben hittünk? Mert nem hittünk. Azt mondtuk, hogy hiszünk, de amikor a gyakorlatra került a sor mégis kiderült, hogy az nem hit. Ebben is változás lesz, érik az emberekben az igény, a tartalmasabb, szebb életre.

 

Tallián Hedvig

A beszélgetés a Tokaji Írótábor lapjában jelent meg 2012. augusztus 15-én.