A MANGALICA ÍZE

„Ismert származású mangalica termékek” E fura felirat áll az elárusító pult felső sarkában. Lenn a pulton pedig formás kolbászkák hevernek. Mellettük halomba pakolt, csillogó testű szalonnák, s e pompás társaságot sóban fürösztött sonkák teszik ellenállhatatlanná.

Ötven körüli, nyáriasan öltözött hölgy lép a pult elé. Komolyan méregeti a választékot. A pult mögött az eladó úr vidáman karikázza a kóstolónak szánt kolbászt. Megbök egyet, s a kése hegyén örömködő karikát az asszonynak kínálja. A hölgy a falat után nyúl. Megszagolja s bekapja. És amint ráharap, szemei felélénkülnek, egész teste mosolyog. Előbb szigorú arcát átrajzolja az élvezet.

Szüret előtti e pillanat. Mád határában a kis, spontánul szerveződő termelői piacon állunk, a fényben úszó Tokaj-Hegyalján. Ide hozzák portékáikat a közeli termelők.

Könnyű ez a vasárnap, amint a Nap beragyogja a vidéket.

De mi az, hogy „ismert származású mangalica termék”? Elég szokatlan e megjelölés. Nemrégiben ugyan bevezették a piacra a magyar termék, magyar származású termék, magyar készítésű termék jelzést. De ember legyen a talpán, aki az azonos színekkel kombinált logókat észben tudja tartani. Persze jó, hogy van ilyen megkülönböztetés. Viszont annál soha nem lesz semmi jobb, mint közvetlenül termelőtől vásárolni. Az élelmiszer mégis csak bizalmi termék. Nemde? Sem különféle kereskedők nem okvetetlenkednek bele az eladási folyamatba, sem adalékanyagokat nem boríthatnak bele ismeretlenek az ételbe. Csak maga a termelő és a terméke. Mint anya és gyermeke. Itt harmadik fél nem jár jól. Csak a vevő és a termelő. Ez a bizalom!

Feltételezem az idillt, s közelebb lépek az eladó pároshoz. Faggatózni kezdek. Ők valóban egy pár  férj-feleség - eredetileg szobafestő és pedagógus - , s maguk készítik  teljes háromgenerációs családi összefogásban ezeket az ínycsiklandó mangalica finomságokat. Kobzosék ünnepnapot, hideget-meleget nem ismerve tenyésztik  sertés csordájukat. Folyton dolgoznak.

S míg ezt megtudom, nekem is nyes egyikük egy karika kolbászt. Megrágom a falatot, s érzem, hogy az előbbi szigorú hölgy arcáról mi törölte le a komorságot. A mangalica kolbász kimondhatatlanul boldogságos íze.

S míg élvezem a fenséges falatot, nézem a házaspárt: egyszerre szépek és jók. Látszik rajtuk. Egyszerűen látszik. A férfi jó kiállású, a nő pedig szép, szemeikből jóság sugárzik.

A nyolcvanas évek végén az asszony édesapja először a csibetartásban kereste a boldogulást, majd libákra váltott a család, de megszenvedték azt. S míg sorolja, az asszony szeme megtelik könnyel. De a nagy család bízott saját erejében s végül a kényszer hozta a mangalica tenyésztést, de jól döntöttek. Munka van bőven, nem nyögnek, nem szitkozódnak. Épp ellenkezőleg. Örömmel teszik a dolgukat. Sőt, már a gyerekeik is nagy lendülettel keverik a kolbásznak valót és mennek a tanyára  papának és apának segíteni.

Büszkélkednek szorgalmas fiaikkal Kobzosék. Tanyájukon fejlődő malacaik minőségét nem csak a számban lecsengő falat íze jelzi. Állataik közül sok  a spanyol Serrano sonkává válás érdekében leheli ki lelkét.

Egy pillanatra álljunk meg! Ugye értik?! A magyar mangalica adja a híres spanyol serrano sonka alapját.

S kérdezem Kobzos urat: nincs bajuk a dögöljön meg a szomszéd tehene, malaca kórsággal? Nincsenek irigyeik?

Rám néz Kobzos úr, látom szemei könnybe lábadnak. Ha baj lenne nálunk, vagy a szomszédban, az senkinek sem jó, egymást hívjuk segítségül. Közösen gondolkodunk, mi tévők legyünk. Egyik szomszédom is, másik szomszédom is gyerekkori barátom.

Miután beavatnak életük részleteibe és bizalmukba, végül megkérdezem: mondják már meg mit jelent az, hogy „ismert származású mangalica termék”. Az annyit tesz, hogy amit itt a pulton lát kolbász formájában, arról tudom melyik malacunkból lett. Sőt azt is, hogy ki volt az anyja meg az apja.

Valóban ez a bizalom.

Kicsit több bizalmat magyarok egymás iránt! Kérem! Nem csak a mangalica kolbász ízéért…

Tallián Hedvig

Elhangzott a MKRádió jegyzet rovatában.