NEHÉZ SZÜLÉS

(Jegyzet a jegyzet elé: Édesapa! Cenzúrázni akarnak!)

Nem mindegy, milyen a szülés. De ez, máris látszik, nehéz lesz! A négy gyermekes édesapát, a köztársasági elnököt is elérte a „szülés” témaköre. Határoznia kellett az otthonszülés elkötelezett művelője, dr. Geréb Ágnes ügyében: döntése azonban még nem lezárt. De lássuk a hangulatot, amelyben világra kell hozni a gyermeket.

Jöjjenek a szülés körüli hangulat morzsák!

Három gyermekes, magasan képzett családapa meséli kollégáinak - kávézás közben - gyermekei születéseinek körülményeit. Az első gyermek császármetszéssel jött a világra, kórházban. A másik kettő otthon született, háborítatlan, természetes módon. Az apa is boldogan kivette részét a nagy eseményekből. Kollégái, nőtlen, gyermektelen férfiak -  jogászok - néhány mondat után félbeszakítják, vitatkoznak. Ők jobban tudják, miként kell szülni. A három gyermekes apa nem hisz a fülének! Inkább nem vitatkozik. Mosolyog.

A parlamentben a hon a t y a  négy-öt gyermek megszülésére utasít, engem is. Szülő képes korban lévő nőtársaimmal egyetemben megkapjuk a „gyengéd”, „szeretetteljes” ukázt, melyről az ötvenes évek kommunistáinak, azok közül is Ratkó Annának máig ismert jelmondata jut eszembe, azaz: asszonynak szülni kötelesség, lánynak pedig dicsőség.

A gyermekvállalásra való hajlandóság gyengülését, és okait, most nem taglalnám de a kórházi körülményeket sem, inkább lássunk még egy példát a szülés körüli közhangulatra.

Egy reggeli rádióműsorban a férfi műsorvezető élő adásban magára kapcsoltatja a férfiak számára készült, szülési fájdalmakat előidéző gépet. A műsorvezető hangja erőtlenedik, ahogy testén feljebb és feljebb kapcsolják az erősséget. Nyilvánosan úszik az izzadságban a fájdalomtól. Amikor leveszik a gépről, minden tisztelete a nőké.

Az én szüleim természetes módon, otthon születtek, a huszadik század negyvenes éveiben, én viszont már egy szülőotthonban jöttem a világra, a hetvenes években.

Ellentmond az elmúlt évezredek gyakorlatának, és embertelen, hogy a szülő nő nem irányíthatja a saját szülését. Nem választhatja meg sem a helyszínt, sem a számára legkényelmesebb, legmegfelelőbb testhelyzetet, hogy világra hozza gyermekét. Kutatások bizonyítják, hogy gyorsabb és biztonságosabb úgy szülni, ha a szülő nő irányít.

Kíváncsian kérdezem: az elmúlt évtizedek folyamán hogyan válhatott fontosabbá a vajúdó nőnél, az orvos, és kényelme.

De mondanom sem kell, ma már, mint minden ez is természetellenes, művi és pénz irányított. A születésnek is megvan az előre megállapodott tarifája. Miközben az esetek nyolcvan százalékában otthon, természetes módon megszülethetne a kicsi. Épségben, egészségesen.

Jó hír, hogy Nyugat-Európában növekszik az otthon szülések száma, az Egyesült Államokban pedig nem is merték törvényileg tiltani. Sőt, ott már az orvos nélküli, csak bába segítségével zajló kórházi szülések száma is egyre növekszik. 

Nálunk egyelőre abban van a „haszon”, ha a gyermekre vágyó fiatal nőket, a fájdalom és komplikációk miatt, hiszterizálják. Azonban a józan ész, azt követeli, hogy a szülő nő fájdalmában rejlő őserő megkapja a legnagyobb tiszteletet.  Adassék meg a nőnek a jog és a lehetőség, hogy eldönthesse: hol, hogyan és kiknek a társaságában kívánja világra hozni gyermekét.

Persze idáig eljutni nehéz szülés lesz.

Tallián Hedvig