Ha magáról vall, akkor is a közösség és az olaszrizling sorsa foglalkoztatja. Tősgyökeres csopakiként beleszületett a hivatásba. A Belgiumból felismert feladatról a Szent Donát Pince lelkét KOVÁCS TAMÁST faggattam.

(A portré a VinCE Magazin Amiért élek rovatában jelent meg 2015. februárjában.)

Ükapám a Csopak melletti Paloznakon - az akkoriban nagynak számító – bő fél hektár szőlőt művelt, de mivel a történelem fölemésztette a család anyagi javait, édesapám már egy szegény családba született. Hat évesen már dolgozott, hogy legyen cipője, ha iskolába megy. Édesanyám ágán is balatoni vagyok. Ők a Káli-medencében vittek komoly gazdaságot szántóval, erdővel, állatokkal, nádassal, de a téeszesítés tőlük is elvett mindent. A rendszerváltás után hat sor szőlőt kaptunk vissza az elvett vagyonból.

Tőről metszett falusi gyerek vagyok. Három-négy éves kori emlékem, amikor apa a Bene-dűlő tőkéi közt rotál én pedig egy gesztenyefára kötött deszkán hintázom. Talán a vidéki környezetből ered, hogy már az általános iskolában és azon túl is az örök dolgok érdekeltek: a földrajz, a geológia, a fizika, a csillagászat, és a világegyetem. Hetedikben jól ismertem a Nap működését, a csillagok életét.

Belgiumban töltöttem családomtól teljesen elzárva egy évet középiskolásként. A hazaiakat hetente csak egyszer hívhattam, találkozni pedig egyenesen tilos volt. Az elzártság nemcsak oda vezetett, hogy folyékonyan beszélem a hollandot, és középfokon a franciát, de más szemmel kezdtem látni a saját gyökereimet. A Balaton, ami addig természetes volt számomra, értékké vált. Ardécheben jöttem rá, hogy ízlik a saját borunk, mert jó. A belgák, amikor megtudták, hogy Magyarországon készül bor, ráadásul szőlőből, szörnyen lelkesek lettek. Én viszont sokkhatásként éltem meg Kelet-Európával és pláne Magyarországgal kapcsolatos tudatlanságukat, és azt, hogy mennyire lenéznek bennünket. Ráadásul épp akkor csatlakozott Magyarország az Unióhoz és a heves országos politikai kampány láttán szembesültem sokuk nem tetszésével.

Külügyi diplomáciai terveket dédelgettem Belgiumba érkezésemkor, de tapasztalataim hatására hazatértem után inkább külügyi gazdálkodás szakra mentem a Corvinus Egyetemen. Akkor már megvették a szüleim az egy hektárnyi szőlőt, hogy apám majd öregségére eldolgozgat benne és a diófa alól nézi a naplementét. Ám, miután hazajöttem nekiláttam a szőlőben nemcsak metszegetni, de telepíteni is.

Jásdi István a legelső boromat lelkesen megdicsérte, de nem csak neki, mindenkinek ízlett. Attól fogva az egyetemen az első házidolgozatomtól kezdve a diplomáimig mindent bortémában írtam. Édesapám pedig hamar rájött, hogy az egy hektárunkról annyi bor jön le, amit a család egyedül képtelen lesz meginni, így elkezdtünk lassan bővülni és építeni a helyi értékesítést. Szakmai gyakorlatomat a gyorsan megszűnt Magyar Bormarketing Kht-nál töltöttem, pedig ígéretes és hasznos projektek indultak el az égisze alatt.

Mutasd az olaszrizlinged, megmondom ki vagy! Csopak kimaradt a kilencvenes évek elejének világfajta telepítési őrületéből. Egyfajta jó értelemben vett belterjesség érzékelhető az olaszrizling száz éves múltjának tiszteletére épülve. Ritka a több generációs borász család. Ez is hozzájárul a csopaki hangulathoz. Szinte mindenki gyütt-ment bevándorló, autókereskedő, ingatlanos, ügyvéd és közös jellemző, hogy szerelemből fektettek be a szőlőbe.

Olyannyira a helyemen vagyok, hogy minden gondolatom az olaszrizling, a Csopaki Kódex és a Balatoni Kör ügyei körül forog. Pincénk Szent Donátról, egy keresztény római légionáriusról kapta a nevét, akinek az imája csodát tett egy pannóniai csata előtt. A szőlőket pusztító jégverés és viharkárok elleni közbenjáróként és egyben védőszentjeként tiszteli őt Csopak. Ma hét hektárt művelünk, de szeretnénk a palackszámot export terveinkkel összhangban megduplázni, a jelen pillanatban kéz-a-kézben működő éttermet és a borászatot pedig egymástól elválasztva fejleszteni.

Egyetemista korom óta egy sporttáskából éltem, de sikerült a barátnőmet meggyőzni és lecsábítani Csopakra. Hamarosan végre újra lesz saját szekrényem! Nyolc évig ingáztam ugyanis Budapest és a Balaton közt, épp, mint édesapám, aki környezetvédelmi szakértőként tíz évig naponta jött-ment ugyanezen útvonalon.

Egyetemi barátaim menő multiknál dolgoznak, ahol állításuk szerint jól érzik magukat. Bár ugyanazt tanultuk, én képtelen lennék azt csinálni amit ők. Elkényeztetett az élet, azt csinálom, amit szeretek. Tervemet édesapám belém vetett bizalma folytán a Szent Donát Pince létrehozásával megvalósíthattam. Sőt, a borvidéki közösségi munkák mellett két éve meghívott állandó előadóként Borpiaci stratégiák címmel még a Corvinuson is taníthatok.

A vitorlások Rolls Royce-ának számító Tramontanán, a Balaton ikonikus oldtimerén hajóborászként erősítem a legénységet. Versenyzünk vele, és magunk is szervezünk viadalokat. Nekünk balatoni gyerekeknek már az általános iskolában magadatott a vitorlázás. A százöt éves Tramontna a 8-R vitorlásosztályba tartozik. Egy cseh főrendi gróf megrendelésére Hamburgban építették, az Adrián futott ki először egy verseny alkalmából és egyből diadalmaskodott, nyolcszoros Kékszalag győzelmével pedig balatoni rekorder.

Néhány példától eltekintve a magyar borászok, nyugat-európai kollégáikkal ellentétben, egyedi arculatuk kialakítására koncentrálnak a régiós együttműködés kárára. Én előrébb helyezem Csopakot a saját pincénél. Erős régiós termékkel, határozott stílussal hosszú távon lehetne a borvidékeinket gazdaságilag is megerősíteni, és ebből az elismertség is kibontakozna. Szeretném, ha a birtokunk lassan önfenntartóvá, a közösségi munka pedig gyümölcsözővé válna és országosan is növekedésnek indulnának a szőlőterületek. Remélem, hogy az olaszrizling ernyője alatt össze lehet fogni – Ausztriával, Szlovákiával, Szlovéniával, Horvátországgal, Romániával – a Pannon vidéket az olaszrizling nemzetközi elismertetésére.

Teremtő erő áll minden hátterében, mostanában újabbnál újabb felismerésekre jutok - persze megkereszteltettek a szüleim, de soha nem erőltették a vallásgyakorlást - és ez az erő befolyásolja az ember sorsát. Két éve foglalkozat e gondolatkör komolyan és közben érzem, hogy valaki simogatja a fejem. Édesapám a gondolat teremtő erejében hisz. Gyerekként azt hittem a tudomány mindenre választ ad, már tudom, hogy ez nem így van.

Tallián Hedvig