APJA FIA

Nemcsak a nevét, de a hitét is örökbe kapja édesapjától. A ma már a világ számos borvidékét bejárt, eredetileg profi focistának készült ifjabb LŐRINCZ GYÖRGYÖT faggattuk.

Hat évesen kezdetem focizni, és attól fogva labdarúgónak készültem. Először Egerben a Plútó SE játékosa lettem, tizennégy évesen pedig leigazolt a DVSC. Debrecenbe kerülve a Tóth Árpád Gimnázium kollégistájaként pedig korán önállóvá tett a Gondviselő. Pályafutásom Budaörsön az NB 3-ban megszerzett bajnoki címmel fejeződött be, majd az életem fokozatosan alárendelődött a borászatnak.

Hidrofúróval telepítettük a Boldogságos oltványait, tizenhárom éves lehettem, Bálint öcsém meg tíz. Ez az első komolyabb emlékem a szőlőről. Sajnálom, hogy keveset voltam akkoriban a dűlőkben, de minden időmet a foci töltötte ki. Családunkban mindenki sportolt, anyukám teniszezett, húgom Annácska versenytánc-bajnok volt. Apukám egykori vízilabdázói álmait ma már Bálint öcsém teljesíti ki, már magára ölthette a címeres köpenyt Benedek Tibor irányítása alatt. De vízipólóban tizenkét éves Ákos öcsénk is remekel.

Ügyvéd, közgazdász és fogorvos is szerettem volna lenni, de úgy terelgetett a Jóisten, hogy Budapesten a Corvinus Egyetem szőlész-borász mérnöki képzésén kötöttem ki. Ekkor már részt vettem St. Andrea borvacsorákon is, és első szülöttként egyre erősödő hívást éreztem, hogy csatlakozzak édesapámhoz a munkájában. Ha nem én, akkor ki viszi tovább a birtokot? - tettem fel magamnak a kérdést.

A Szepsy és a Szent Tamás Szőlőbirtokokon tölthettem az egyetem végén a szakmai gyakorlatomat, ezt nagy megtiszteltetésnek éreztem. Olyan hit és alázat áradt mind a két Istvánból, hogy végleg megpecsételődött a sorsom. Majd Ausztriában, Kremsben egy bio-birtokon folytattam a szakmai tapasztalatgyűjtést. Államvizsga után pedig tavaly tavasszal Új-Zélandon, Marlborough-ban egy szüret lebonyolításában, tízezer tonna Sauvignon Blanc fogadásában és préselésében vettem részt a Saint Clair családi birtokon. Gyönyörű az országuk, hihetetlenül jól szervezik a munkát, a borkészítési felfogásuk viszont egészen más, mint a miénk.

Fellelkesített a Sauvignon Blanc. Hazatérve édesapám bátorított, hogy önállóan is házasítsak egyet. Emellett megalkothattam egy egri fehér házasítást is ami, az egyik legfontosabb küldetés Egerben, és nagy örömömre ez a bor Grand Superior minősítést kaphatott. Eger legegyedibb termőhelyéről a Nagy-Egedről is termeltem egy bort Egyetlen névvel, egy  Chardonnay, Sauvignon Blanc házasítást. Tokajban pedig annyira megragadott a késői szüretelésű borok világa, hogy enyhén ráncosodott héjú Hárslevelűből készítettünk egy édes bort, a Kedvest. Ezek a borok Évjárat ajándék címmel külön borcsaládban kaptak helyet a választékunkban. Természetesen a hangsúly Egerben, továbbra is a Bikavéren és a Csillagon van, de igyekszünk minél jobban megismerni a Kékfrankost, az Olaszrizlinget, a Hárslevelűt és a Furmintot is.  

lorincz_gyurika_kk.jpg

Elsősorban a szőlőmunkákat irányítom, persze az előzőleg édesapámmal megbeszéltek figyelembevételével. Szeretem a metszést, a fürtválogatást. De a munkám a pincében és sokszor este a borvacsorákon is folytatódik. Március óta az Eiffel Palotában nyílt St Andrea Wine & Gourmet Bárban is helyt kell állnom. Igyekszem minden körülmények közt önmagamat adni, és kiérdemelni az emberek megelőlegezett bizalmát, amit édesapám révén kapok.

Összeverbuváltam legjobb barátommal a régi csapattársaimat, megszerveztük a St. Andrea focicsapatot. Saját mezünkben teremfocizunk, talán már nem is bírnánk a nagyot... Komoly örömjáték ez, még Dzsudzsák Balázzsal is játszottunk egy parketten, a télen. Konditerembe vagy futni persze csak akkor megyek, ha épp akad egy kis időm.

Egy régi, kellemetlen viszkis kaland óta csak a szakmai fejlődésemnek alárendelve kóstolok. Ákos öcsénk amúgy két éves kora óta űzi a kóstolási gyakorlatot. Bevallom, számomra egy átlagos kedd is felejthetetlenné válik, ha komoly bort kóstolunk, egy Szepsy Szent Tamást vagy egy Gevrey Chambertin-t.

Beiglit sütök. Nagyobb ünnepeken az egész család főz, de sokszor édesapámmal és öcséimmel együtt készítjük a teljes menüsort. Inspirációt borvacsoráink séfjeitől kapunk. Rendszeresen ránk tör, hogy kipróbáljunk valami újat. Legutóbb a székesfehérvári 67 étterem mesterétől, Herczeg Zolitól az egybesült karaj elkészítéséhez kértünk telefonos segítséget.

Próbálkoznak nálam a lányok. Diákkori szerelmem megszakadása után a lábadozásom hosszan eltartott. Rendes keresztény fiúnak tartom magam. Igyekszem a lányokkal tisztességes lenni. Társat szeretnék, olyan embert, aki nyitott a számomra fontos értékekre.  

Tizenöt éves voltam amikor - szabolcsi görög katolikus nagyapám vallását követve – édesapám megkereszteltetett bennünket édesanyámmal és a testvéreimmel együtt. Azt megelőzően még a focimeccsek előtt a nagy sztárok gesztusait utánozva vetettem keresztet. Sokáig nem értettük miért kell vasárnaponta liturgiára járnunk. Édesapám állhatatosságának köszönhetem, hogy egyre mélyül a hitem Istenben. Nehéz időszakon ment keresztül a család közel egy évtizede, és megszűnt volna a birtok, ha a Jóisten nem tart meg bennünket kegyelmében. Ma már nem tudjuk elképzelni a vasárnapjainkat anélkül, hogy ne rónánk le tiszteletünket a templomban, ilyenkor a pincészetünk is zárva. Mindenünket Istennek köszönhetjük.

Nő bennem a hála, hogy borász lehetek. A természetben igazán közel érzem magam a Teremtőhöz. A szőlőben nem csak nyugalmat, de erőt és kegyelmet is tapasztalok. Különösen nagy hatással vannak rám a Nagy-Eged és a Hangács dűlők. Ezt átlényegíteni a borokba, ez az igazi feladat. Persze törekedhetünk évről évre elkészíteni a világ legjobb borát, de a Jóisten nélkül ez úgysem fog menni. 

Áldás édesapám nevét viselni. Nem titkolt vágyam, hogy megközelítsem tudását és azt a képességét, amit élményben és a borainkon keresztül ad az embereknek. Legnagyobb álmaim válnak valóra, hogy édesapukámmal együtt készíthetem a St. Andrea borokat. Remélem, hogy ez még hosszú évekig így is marad.

(A portré a VinCE Magazin Amiért élek rovatában jelent meg 2015 tavaszán.) 

Tallián Hedvig