A SÁG-HEGYI EMBER

Távközlési szakemberből tért vissza gyökereihez, és ezzel a lépéssel nem kisebb feladatot vállalt, mint hogy a Ság-hegyet elővarázsolja a Somló árnyékából. DÉNES TIBOR ősökről, szenvedélyről, főzésről és birtoképítésről vallott.

(A portré a VinCE Magazin, Amiért élek rovatában 2016 őszén jelent meg.) 

Apai ágon őrségi kisnemesi családból származom, Dienes Bálint nevű ősöm II. Miksa császártól kapta a kutyabőrt 1725-ben. Anyai ágon pedig alsó-ságiak vagyunk és az 1750-es évek Elzászáig vezet a genealógia, onnan települtek Magyarországra a szőlőműveléshez, borkészítéshez értő evangélikus őseim. Anyai nagyapám megtermelt szőlőjének mustját a Badacsonyi Pincegazdaságnak adta el. Gyerekként imádtam a szüreteket, mert kivettek az iskolából. Egyetemistaként - édesanyám irányítása mellett - már komolyan dolgoztam a szőlőben. Sőt büszke vagyok rá, hogy meg tudom a gabonaféléket különböztetni egymástól.

Élénken él bennem a kép a sárga linóleumos asztalról a decis poharakkal, és az, ahogy nagyapám újratölti őket. Négy éves voltam, az asztal körül álló lábak közt besurrantam, megragadtam az egyik újratöltött poharat és lehúztam a deci bort. Borzalmasan becsíptem. Máig emlékszem az akkor megtapasztalt kemény, szikár, férfias somlaira.

Tele voltam sebekkel. Folyton felrúgtak, de imádtam focizni, naponta jártunk a grundra. Szerettem volna komolyan futballozni, még a celldömölki gimnáziumi évek alatt is. A foci végül álom maradt csupán. Édesapámtól – aki a szombathelyi Haladás szerelmese volt - örököltem a labdarúgás iránti szenvedélyt. Ugyanakkor jól rajzoltam és a Balatonon portrézással kerestem meg a nyárra valót.

A borokkal komolyan a kilencvenes évek közepén kártya partikon ismerkedtünk. Borospalackokkal teli szatyrokkal megpakolva jártam haza ezekben az időkben. Kóstoltunk becsülettel. Személyes sikerem, hogy egyik barátomat sikerült leszoktatnom a vörösboros kóláról és a barriqueolt borokon át mára eljutott a fehérborokhoz. Feleségemmel, Edittel egyik házassági évfordulónkat pedig a Gresham Palota mögött, az akkor még működő La Fontaine étteremben egy nagy bordeaux-ival tettük emlékezetessé.

Állatorvosi terveimről egy gödöllői előkészítőn a biokémiával szembetalálkozva mondtam le. Erősségeim a matek és a fizika végül Győrbe vittek. Villamosmérnökként diplomáztam. Csupa olyan tanár adta át a tudását, aki űzte is a szakmáját. Hat hónapnyi Matáv gyakornokság után tesztmérnökként indult a pályafutásom. Egy nemzetközi projekt levezénylését követően váltam ténylegesen is vezetővé. Hálózatüzemeltetési pályafutásom csúcsán négyszáz embert irányítottam. Közben komolyan elkezdett érdekelni a szervezet-fejlesztés, de az idősebb korosztály régi vágású vezetőivel való folyamatos konfrontálódás miatt végül távoztam a Telekomtól.

A végkielégítésemből épült a Dénes Hegybirtok. Az enyhe depressziótól és a támfal építés kőcipelésétől fogytam húsz kilót. Ekkor már nagyon komolyan vettem a szőlőt. A családi alapokhoz 2005-ben újabb területeket vásároltam és már egyáltalán nem hiányzott a multicéggel együtt járó nyüzsgés. Sajnos majdnem ráment a házasságom a birtoképítésre, de mára felzárkózott mellém a feleségem is.

Sokat köszönhetek Liptai Zsoltnak. Két-három éven át sokat segített borászatunk elindításában. Ő noszogatott, hogy nevezzem a 2006-os olaszrizlingünket a Pannon Bormustrán, a bor a verseny csúcsbora lett. Nagy ugrás volt ez az eredmény, mert a legelső borunkat 2005-ből rettenetesnek tartom, de azt még más metszette. A piac összeomlása 2008-ban komoly kihívást jelentett, hisz addigra már felépítettük a birtokot, beleöntöttünk egy rakás pénzt. Ez az időszak jó volt a szakmai építkezéshez és kapcsolatépítéshez. Sokat kóstoltunk a helyiek Györgykovács Imre, Fekete Béla borait, és próbálgattuk a tokajiak Szepsy István, Áts Karcsi, Demeter Zoli borait is.

denes_tibor_k.jpg

Dénes Tibor

fotó: Móricz-Sabján Simon

A Somló árnyékában a Ság-hegy egyelőre fehér folt a térképen. Első vagyok a piacon a hegyünkről. A telkek szétaprózottsága miatt lehetetlen vállalkozásnak tűnik az építkezés. Jelenleg három hektáron gazdálkodunk. Folyamatos bővítésben gondolkodom körülbelül tíz hektárig, apró házakból álló pince rendszerünket is e tervhez hozzárendelten fejlesztjük. Olaszrizling, rajnai, szürkebarát, chardonnay, kékfrankos és nagy szerelmem, a furmint adják választékunkat. Fajtánként palackozunk ugyan, de a magam szórakoztatására már a házasításokkal is kacérkodom. A hiányos és vegyes telepítések illetve az elöregedések miatt nagy erőkkel dolgozunk a szőlőfelújításokon. A napi munkából a család valamennyi tagja kiveszi a részét.

Előre regisztrálni kell a konyhánkban, hogy ki mikor alkot, mert a feleségem, a lányom Mira, és én is imádunk főzni. Ha pedig együtt főzünk, az az igazi felüdülés, ilyenkor alig férünk el a konyhában. Részemről a húsok és a halak elkészítése a feladat. Apósoméknál disznóvágásokon az állat lebökésén kívül a feldolgozás minden fázisát el tudom végezni. Az Adrián és a mediterráneumban otthonosan mozgunk. Élvezzük a gasztronómia felfedezését mindenfelé.

Somló és a Ság-hegy környékén élő hagyomány, hogy az esküvőkön a vőlegény borban mossa meg a menyasszony lábát. Ezt én is megtettem a saját lakodalmunkon. Sőt, a vasárnapi gőzölgő húslevesbe is öntünk egy kis fehérbort, hűtendő a forró levest. A magyarsághoz a kultúrán keresztül érzem a kötődésemet. Megerősít, hogy Ambrus Lajos író barátom, nemcsak írásaiban örökíti meg borvidékünket, de maga is művel szőlőt.

Önmagamba vetett hiten keresztül érzem Istent magamhoz legközelebb. Nagymamám rendkívüli módon gyakorolta a vallást. Reformátusok vagyunk, Istent fontosnak tartom, de a vallást nem. A bor szakralitása nem kérdés számomra.

Tallián Hedvig