Bor, kenyér, Isten

2013.máj.11.
Írta: oddbinsa Szólj hozzá!

Ő

Díjátadóra érkezem. Nagy magyar borok ünnepére. Tiszteletükre, csillogó strasszokból kirakott, Szent Koronát ábrázoló felsőt viselek. Érkezéskor a „sváb” borász, Heimann Zoltán észreveszi a szimbólumot és megjegyzi. Oh, a Szent Korona! Az esemény örömünnep. Díjözön és nemzetközi elismerése a magyar borászok teljesítményének. Mindenki derűs. Hazafelé a villamoson olvasmányomba merülök, a szerző Kárpát-medencei Névtelen. Tudatosan vállalt egotlanság. Szemben velem a villamoson nyugdíjasok lopják le könyvemről a címet. Az öregasszony hangosan odalöki apjuknak: A Szent Korona szimbolikus tanítása. Majd lesajnálón hozzáteszi: Hogy lehet egy élettelen tárgy tanító?! Én meg magamban: kádárista-nyugdíjasnak sehogy.

Vagy mégis lehetséges? Hiszen Ő a Szent Korona. 

Tallián Hedvig

Címkék: magyar, bor, Szent Korona

ANYAHAJÓ ÚJ IRÁNYBA ÁLLÍTVA

Nagy változás előtt áll Tokaj-Hegyalja. Az elmúlt húsz évben a prémium minőséget termelő pincészetek bebizonyították, hogy mire képes a táj. Azonban tartós és az egész borvidéket felemelő változásra a Tokaj Kereskedőház Zrt. átalakítása nélkül nem lehet számítani. Ez év elején Goreczky Gergely személyében új vezérigazgató került a cég élére, és néhány hete Áts Károly a 2012-es Év Bortermelője lett az új főborász. A változás reménytelinek ígérkezik, a tervekről és a részletekről kérdeztem Tolcsván Goreczky Gergelyt és Áts Károlyt.

- Milyen mértékű a kormányzati szándék, ami a Tokaj Kereskedőház gyökeres átalakításához szükséges, már ami a pénzügyi lehetőségeket illeti?

Goreczky Gergely - A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., mint a Tokaj Kereskedőház tulajdonosa maximálisan támogatja a társaság új pályára állítását, és fejlesztési terveit. Magam is e támogatás birtokában vállaltam el a vezérigazgatói feladatokat. A tulajdonos érdeke is a fejlődés, és a nemzeti vagyon helyzetbe hozása. Olyan történelmi helyzet állt elő, amelyben a borvidéki szereplők összefogásával, a Kereskedőház átalakításával és a tokaji borok minőségi javulásával az egész borvidék felemelkedhet. Magyarország egyetlen állami borászatát, a Tokaj Kereskedőházat úgy akarjuk átalakítani, hogy az a teljes borvidék érdekét szolgálja.

- Ez a cég adja a helyi népesség, ha nem is egyetlen, de jelentős bevételi forrását.

Goreczky Gergely - Nem az egyetlen bevételi forrásuk, hisz több lábon álló gazdasági egység Tokaj-Hegyalja és a Zemplén, de fontos jövedelme származik valóban a hegyaljai lakosságnak a borászatból és a szőlőművelésből, hisz több mint ötezer-ötszáz hektáron művelnek szőlőt a borvidéken. Cégünk saját tulajdonában csupán hetven hektár szőlő van, de ami döntő, hogy több mint ezeregyszáz hektárról vásároljuk fel a szőlőt, kétezer-háromszáz kistermelőtől. Jelentős tehát az integrátori szerepünk és a felvásárlást a jövőben is folytatjuk.

- Csupán kifinomult borértő körökben ismert, hogy milyen a magas minőségű tokaji bor. Ezzel szemben a magyarok többsége nem ezt a tiszta ízt ismeri tokajiként. Nem lehet csodálkozni, ha épp ezért nem szeretik, és csak tiszteletből vásárolják meg. Gyenge alapanyagból nem lehet jó bort készíteni. Ez is mutatja, hogy a Kereskedőház eddig egyfajta szociális védőháló szerepét is kénytelen volt betölteni.

Goreczky Gergely - A gyenge minőséget vitatnám, de tény, hogy széles fogyasztói rétegnek alacsonyabb árkategóriában állított elő nagy volumenben borokat a Kereskedőház. Igaz, hogy méretéből és állami feladataiból adódóan nagy mennyiségű szőlőt vásárolt fel, és tömegborokat is forgalmaz, amelyek nem csúcsminőségűek. Viszont emellett mindig volt prémium szegmens is. Mostantól ezt kívánjuk erősíteni, és ez fel fogja tudni venni a versenyt a vidék prémiumborászatainak boraival. Előremutató fejlesztések már korábban is történtek; a Grand Selection borcsalád és a prémium aszúk is ennek eredményként születtek. Viszont szeretnénk ha nagyobb arányban szerepelnének ezek a magas minőségű borok a kínálatunkban. Hangsúlyozni szeretném, hogy a szélesebb közönségnek szánt boroknak is emelni kívánjuk a minőségét. De ezt csak a felvásárolt szőlő minőségének javításán keresztül tudjuk elérni, amihez szoros együttműködés szükséges a termelőkkel következetes ellenőrzés mellett.

- Időintervallumban a technikai átállás mikorra stabilizálódhat?

Goreczky Gergely - Néhány év átmenet biztos szükséges a termékportfólió átalakításához. A sarkalatos pont a minőségi szőlő.

- Ehhez szemlélet átalakítás is szükséges. Oktatás nélkül ez nem elképzelhető!

Áts Károly  - Mindig is azt vallottam, hogy a bor élete a tőkén, a szőlőben dől el, és csupán tizenöt-húsz százaléknyi a borász játéktere. Érdekeltté kell tennünk a termelőt, hogy jobb minőséget termeljen és lássa, hogy ha minőséget termel, az megéri hosszú távon. Érezniük kell a partnereinknek, hogy az ő munkájuk is része a sikertörténetnek. Annak reményében vállaltam el a főborászi felkérést, hogy jó minőségű borokat készíthetek a szélesebb vásárlói közönségnek. Természetesen a Kereskedőház tulajdonában lévő hetven hektáron van néhány olyan dűlő - a Szarvas Királyi birtok, a Mádi Király - Kővágó terület és Tolcsván a Szentvér dűlő – ami borász szemmel szívet megdobogtató történelmi nagy dűlő. Ez alapot ad ahhoz, hogy csúcsminőséget is termeljünk irányított műveléssel saját területről. Ha nem hinnék benne, hogy létre lehet hozni a változást, akkor nem fogadtam volna el a kihívást. Négy-öt vezető a sikerhez kevés, mindenkinek akarnia és hinnie kell benne.

- Korábbi munkahelyéhez képest a  Royal Tokajihoz képest a méretbeli különbség az egyik legfontosabb különbség.

Áts Károly - Így van és ez az, ami szép benne. Sátoraljaújhelytől kezdve Tokajon át Mádon keresztül mindenhonnan érkezik hozzánk a szőlő. Ebből elkészíteni az igazi Tokaji jelleget és megmutatni egy furmintban, egy késői szüretben, ez elgondolkodtat és beremegteti a lábamat, de állok elébe a feladatnak.

- A tervezett termékpalettáról mi tudható?

Áts Károly – Tokaj- Hegyalja sokszínűségét tükröznie kell, de az eddigi széles termékpalettához képest szűkített keresztmetszetben.

Goreczky Gergely – Húsznál többféle bort töltünk le száznál több megjelenésben. Címkék, kapszulák és palackok kavalkádjába. Ez nem értelmezhető a piac számára. Célunk ezt leszűkíteni és érthető kategóriákat létrehozni. Lesz száraz, természetes édes minőségi bor kategória és lesz késő szüretelésű borunk. Hogy lesz-e több fajta aszúnk ezt a borvidéki szereplőkkel és a hegyközségekkel együtt kell majd eldöntenünk. Egységes termékstruktúrát szeretnénk hegyaljáról kialakítani olyat, ami megmutatható a világnak.

- A kis prémiumborászatok az elmúlt két évtizedekben óriási teljesítményt produkáltak. Teremthet-e a Kereskedőházban lezajló változás feszültséget? 

Goreczky Gergely - Egyértelmű, hogy nem teremthet feszültséget a Tokaj Kereskedőház a fejlődésével. Mi is elismerjük ezeket a borászatokat és jó kapcsolatban vagyunk velük. A célunk, hogy az egész borvidéket összefogó aktív szereplők legyünk. A külföld felé egységes képet csak egyetértésben tudunk sugározni. Eddig azt tapasztaltuk, hogy ők is örömmel vették a Kereskedőház élén bekövetkezett változásokat.

- Tart- e még az Év Bortermelője cím elnyerése utáni öröm, felszáradtak-e az örömkönnyek?

Áts Károly - Nagy élmény és megtiszteltetés volt elnyerni a címet, de csak az értheti, hogy mekkora öröm is ez, aki megkapta. Megszokhatatlan az a szeretet, ami az embert körbeveszi.

- Lesz-e Áts cuveé?

Áts Károly - Van. Le lett palackozva és hamarosan forgalomban is lesz az Áts Pincészet Áts cuveeje.

- Ez azt jelenti, hogy lehet saját pincészete?

Goreczky Gergely – Igen, Áts Károlynak van és lehet saját pincészete. A határokat és szabályokat közösen kialakítottuk, hogy milyen feltételek mentén lehetséges Karcsinak a saját pincészetét működtetnie. Nem zárja ki a családi kézműves borászat létét, hogy itt főborász.

Áts Károly - Nagyon korrekt hozzáállást tapasztaltam irányomban, amikor ez felmerült. A játékszabályokat be kell tartani.

- A világ első százpontos bora Áts Károly és a Royal Tokaji nevéhez kötődik. Bor maximaizmusáról híres.

Áts Károly - Csak felsőfokon érdemes végezni a ránk bízott feladatokat. Most és itt is a legjobbat kell előállítani. Úgy érzem, hogy a menedzsment is ugyanazzal a „szent” őrülettel végzi a munkát, ezért hamar megtaláltuk az egyensúlyt, hogy a terveink szerint haladhassunk.

- Mikor lesz megvásárolható, az első új szellemiséggel készült bor?

Goreczky Gergely - A 2013-as szüretet már mi fogjuk megmutatni a nagyközönségnek, tehát 2014-ben már piacon lesznek az új szellemiségben készült borok.

Áts Károly - Ezt csak megerősíteni tudom. Nemrég álltunk munkába, ránk szakadt minden a szó szoros értelmében is, mert háromszáz milliméter csapadékot kaptunk három hónap alatt, ami fele az egész évesnek. Nehezen tudtunk kimenni a szőlőbe a sár miatt. Ennek ellenére jól állunk. Nem volt fagykár. Bízunk benne, hogy jobb évjáratunk lesz, mint az elmúlt években. Fontos lenne azért is, mert négy éve nem volt aszútermés. Tokaj gyöngye az aszú és ez nagyon hiányzik már!

- A tágabb szakmából Hegyalján túlról, az ország más borvidékeiről is nagy most a figyelem, hogy mi fog itt történni. Ez nyomasztólag hathat az emberre.

Áts Károly - Fókuszba kerülni valóban nyomasztó, viszont azt tapasztalom, hogy mindenki segíteni akar. Nemrég egy rendezvényen is mindenki a támogatásáról biztosított. Tisztában vannak vele, hogy ami Tokajnak jó, az egész magyar borászatnak jó lesz. Ha jó a hírünk, akkor az a többi borvidéket is erősíti. Országos szintű szurkolást érzek.  

Goreczky Gergely - Az eddigiekből is kiderülhetett, hogy miért esett a választásunk Áts Károlyra. De most a mindennapok borát is meg kell tudnunk csinálni, jó minőségben, de nagy mennyiségben.

- Mindemellett a hagyományos piacok megtartása is feladat, de a meghódításra váró távol-keleti piac nagy lehetőségnek tűnik.

Goreczky Gergely - Természetesen nagyon figyelünk ebbe az irányba. Sok helyre akarjuk eljuttatni a borainkat. Fontosak a hagyományos nyugat-európai piacok, de a tengeren túl is vannak lehetőségek. Az ígéret földje most Ázsia, elsősorban Kína, de ez még nem egy rendezett borpiac. Tudjuk, hogy komoly a fizetőképes kereslet, de sok a kalandor és a trükk, ezeket szűrjük. Igyekszünk a legjobb pozíciókat kiépíteni. A külföldi piacok elérése miatt is fontos szerep hárul a Kereskedőházra, hiszen a tokajiak csak összefogással tudnak hatékonyan a kínai piac felé lépni. Erre a kis hegyaljai pincészetek méretükből adódóan nem képesek, de együtt eredményesebbek lehetünk. A jövőben egységes árualapot is kívánunk létrehozni, a borvidék többi szereplőjétől is akarunk jó minőségű bort vásárolni.

- Hogy ajánlaná a furmintot kezdő borkóstolóknak?

Áts Károly – Furcsán hangozhat, de azt ajánlom, hogy illatosabb fajtával, hárslevelűvel vagy muskotállyal kezdjék. A furmint nem kezdőknek való. Érteni kell. Szépen reagál a területi adottságokra, és olyan csodálatos, hogy a száraztól az aszúig a legnagyobb, legtestesebb legzamatosabb borokat adja. Ha komoly, dűlőszelektált furmintról beszélünk, kell hozzá alapismeret. Nem véletlen, hogy ez a fajta képes felvenni a versenyt a világ más nagy fehér fajtáival. Nagy kedvencem Szepsy István Urbán furmintja, de ezeknek a dűlőszelektált furmintoknak a kóstolásához értő szájak kellenek. A furmint csúcsminőségben szent dolog.

Goreczky Gergely – Egyetértek! A furmint ugyanakkor képes friss, ropogós borokat is adni. Számomra ez Áts Károly korábbi munkájából is kiderült. A Kereskedőháznak az is a feladata, hogy nagy volumenben kihozzuk a könnyed, jól iható, friss, ropogós bort is, amely akár nyári fröccsözésekhez is alkalmas. Persze ez más technológiát igényel.

Áts Károly - Valóban ragyogó a könnyű furmint fröccsnek is. A legjobb nyári üdítő.

Tallián Hedvig

 

SÓGORÉK FÖLDJE MIÉRT ZÖLDEBB?

Végy friss marhatrágyát! Tedd ökörszarvba, ásd el, fél év elteltével ásd ki, és a végeredményt használd ültetvényed immunrendszerének erősítésére. Ez az, amiről már majdnem mindenki hallott biodinamikus gazdálkodás címszó alatt, és jókat derül a bolondosnak tűnő cselekvéssortól. Mert, milyen jó is kiröhögni azokat, akik ilyesmiben hisznek.

Nos, én nem csak hiszek, de érdeklődéssel figyelek minden olyan kezdeményezést, cselekvést, irányt és filozófiát, ami emberi és nem mellesleg vegyszermentes. A Terroir Club meghívásának eleget téve vetődtem el a Gundel Étterembe március 20-án, az osztrák biodinamikus Nikolaihof szőlőbirtok és pincészet Kató András és Nikolaus Saahs celebrálta kóstolójára.

A kóstolón a Nikolaihof birtok kétezer éves történelmén, és a Saahs család százhúsz éves történetén kívül hét borral és a biodinamika kulisszatitkaival ismerkedtünk. Három ifjonc zöld veltelinivel hangolódtunk rá a témára. Az elsőhöz, mely egy 2012-es minta volt, ennyit írtam: gyönyörű, elegáns feszes, de nem feszül, olyan, mint egy ellazult balett táncos.

Ennek a bornak a társaságában tudtuk meg, hogy a Nikolaihof kétezer éve épült római táborhely volt és az akkor emelt épület falainak két szintje még ma is részét képezi a pincészetnek. Ennek hitelességét pedig az ötödik században élt Szent Severin nevű szerzetes jegyzetein kell számon kérni. Az ő idejétől jegyzik a Weingebirge nevű dűlőt is, melynek bora 2011-es évjárattal a borsorban harmadikként szerepelt és azt jegyeztem fel róla, hogy kenyérhéj, extrém tisztaság és légiesség. A második bor 2011-es Hefeabzug - sur lie lévén - szintén finom kenyérhéjassággal indított némi fülledtséggel, a borászatban csak reggeli bornak hívják, mert délelőtt tizenegy tájban fogyasztandó, ez is szerfelett légiesnek bizonyult.

A birtokot a későbbi évszázadok során egyházi tulajdonban tartva ide-oda ajándékozgatták, mígnem 1806-ban rátette kezét Ferenc császár. A Saahs család birtokába pedig 1894-ben került, amikor Anton Saahs előrelátó módon a körülötte lévő nagyobb földterülettel együtt megvette Nikolaihofot, mely önellátást és túlélést biztosított a családnak az I. világháború idején és azt követően is egészen máig.   

Nicolaus Saahs édesapja 1960-ban mindössze tizennyolc évesen és üres zsebbel vette át a kivonult orosz csapatok által megtépázott birtokot őseitől. Pénze nem lévén nem tudott vegyszert venni, de rájött néhány év alatt, hogy nincs is szüksége kemikáliákra, hisz azok nélkül is ragyogóan teremnek a földek. Aztán amikor 1975-ben megnősült, az asszonnyal együtt belépett a házba a steineri antropozófikus gondolkodás is. A talaj eleve egészséges volt, nem borították fel egyensúlyát és egészségét vegyszerekkel, így csupán biodinamikus „szerekkel” támogatják immunrendszerét. Nikolaihof borászat volt az első a világon, amely biodinamikus termékeivel piacra lépett, jelenleg huszonnyolc országba exportálják boraikat.

A kóstolt négy rajnai rizling évjárati végpontjai 2011 és 1995, a hordóban töltött idő végpontjai pedig hat hónap és tizenhét év. Összefoglalóan meg kell állapítsam, hogy kortól és hordótól függetlenül mindahány kóstolt rizling, kerek, ásványos, és légies. A döbbenetes élményt pedig a tizenhét évet hordóban töltött, tavaly palackozott 1995-ös Riesling Vinothek okozta azzal, hogy egyszerre friss-ropogós, érett és nagy testű. Mindehhez persze az is kellett, hogy Saahs papa ne hallgasson a divatot szajkózó szaksajtóra, hanem menjen a saját feje után.

Engem a borok meggyőztek, persze a zöld veltelini nem a brutalitásáról híres, és a rizling is mindig komoly versenyzőként áll rajtvonalhoz, de ezek a borok élénk légiességükkel életet sugároztak.

A bolondosnak tűnő ökörszarvba töltött tehéntrágya elásásos „varázslást” pedig preparátum készítésnek hívják. Ez ötven centi mélyen elásva néhány hónap alatt tökéletes humusszá alakul, amit aztán vízzel elegyítenek és a dűlőkbe „permeteznek”. Rendkívül piciny mennyiségekről van itt szó, hisz valójában csupán az információt adják át a „szerrel” a talajnak, mint a homeopátiában. Aki pedig nem hiszi, az tanulmányozza Rudolf Steiner munkáit, vagy olvasson kvantumfizikát. Vagy látogasson ki Wachauba, mert a biodinamikus Nikolaihof birtok növényzete száraz időben is zöldebb, mint azt Nicolaus Saahs állítja, és én hiszek neki, mert borainak minősége is ezt bizonyította. Egészségünkre!

Tallián Hedvig

SÁNDOR MEGDERMESZTVE

Sándor! Írnom kell neked ismét. Két dolog miatt.

Kissé önző lesz az első ok. Felbőszítettek. Szeretném, ha tudnál róla, hisz így még jobban érzékelheted, hogy százkilencven évvel születésed és százhatvanöt évvel a forradalom után mi honol a hazában. Egy dicsőségre, elismerésre vágyó nagyon fiatal ember a neked írt leveleimet kicsavarta és úgy jelentette meg, mint sajátját. Ötletet s gondolatokat lopott. Mert ugye milyen ember lop? Aki valamiben hiányt szenved, és végső kétségbeesésében megszegi az ősi tiltást. És aki gondolat lopásra vetemedik? Rosszabb, mint a kenyér lopó. Hisz, aki kenyeret csen, az életéért teszi, de aki gondolatot lop az önálló gondolkodásra képtelen szolga csupán. Elvtelen szolga.

Nem ezért küzdöttél! Dermesztő ugye?

A második, ami viszont fontosabb! Tegnap elmaradt az ünnep, azaz inkább zárt helyre szorult. A haza kegyetlen hóviharral küzdött. Emberek ezreit kellett menteni. Most kapaszkodj Sándor! A nagy felfordulásban osztrák hókotró munkagépek keltek át a határon, hogy segítsenek az utakon. Igen! Igen, a forradalom százhatvanötödik évfordulóján ez történt.

De jó hír az, hogy a magyar, ha ügyetlenkedve is, de végül képes volt összefogni. A rossz meg, hogy elvtelen szolgák még mindig teremnek.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Nagy szeretettel és hálával

Tallián Hedvig, a kárpitos lánya

Budapest, 2013. március 15. után egy nappal

 

EURÓPAI TÖRTÉNET TERMÉSZETESEN

interjú Kató Andrással

A hazai borvilág különböző területein eltöltött hosszú évek után egy speciálisnak tűnő, ám egyre inkább húsba vágó területen kezdett építkezésbe Kató András. A Terroir Club alapítója, a világot és Európát bejárva, a természethű borok mellett tette le voksát. Ám, hogy ennél sokkal többről van szó, az az alábbi interjúból kiderül.

- Mi a bor szerepe a fogyasztó asztalán?

- Az, hogy valós örömöt okozzon, és étkezéseinket kísérje. Hisz az étel és a bor egymással karöltve nagyobb élvezetet okoz, mint külön-külön. De ne igyunk a bor státuszszimbólum értéke vagy a társaság kedvéért! Mindazonáltal a bor, a fizikai érzéki örömökön túl szellemi öröm is.

- Aki a borral hivatásszerűen foglalkozik, mint Ön is, annak képes még ilyesfajta szellemi örömöt okozni a bor?

- Szerencsére gyakran ér ilyen öröm. Sok bort kóstolok, otthon pedig étel mellé fogyasztok is. Nemrégiben Karner Gábor 2007-es sillere okozott ilyen örömöt. Jó volt tapasztalni mennyire szép még ötévesen is ez a bor.

- Önről köztudott, hogy egyike a néhány magyar Master of Wine aspiránsnak. Régóta szüksége lenne Magyarországnak arra, hogy legyen végre egy magyar, aki megszerzi a MW címet. Milyen szakaszban tartanak a tanulmányai?

- Mindenképp jót tenne a borágazatunknak, ha lenne valaki, aki megszerezné a címet. Hiszen a londoni központú Master of Wine Institute a borvilág elitképzője, mely néhány évtized alatt emelkedett egy angol hatáskörű iskolából nemzetközi központtá. Ma már sokkal több külföldi diákja van, mint angol. Hivatalosan a képzés három éves, de kevesen végzik el ennyi idő alatt és évente csupán hat-nyolc ember szerzi meg az MW címet. Örülök, hogy rajtam kívül több magyar is részt vesz a képzésben. Ám az angolszász felsőoktatást nem ismerő embernek nincs egyszerű dolga. Ráadásul több napon át tartó vizsgákkal nehezített a Master of Wine címhez vezető út. Azért is fontos lenne, hogy végezzen egy magyar, mert talán többet beszélnének Magyarországról a borvilágban. Ami engem illet, nekem eredetileg eszembe sem jutott ezen az úton elindulni. Egy francia barátom, Isabelle Legeron MW beszélt rá. Így aztán belefogtam. Rengeteget tanultam, sok érdekes emberrel találkoztam, és a pénz, amit befektettem jól hasznosult. Nem bántam meg semmit, de két év után azt kell mondjam, az MW cím megszerzéséhez szükséges tényezők közül nekem hiányzik az idő, és az elhivatottság. Ráadásul a mainstream borpiac szempontjából fontosabb ez a cím. Nekem a természethű borok piacán nem annyira szükséges, és nincs időm arra, hogy olyasmit is tanuljak, amivel nem feltétlenül értek egyet. A kevés idő, ami rendelkezésemre áll, azt inkább a biodinamikus mezőgazdaságról megszerezhető ismeretek érdekében hasznosítom, egy angliai távoktatásban veszek részt.

- A bor - leegyszerűsítéssel élve - élelmiszeripari termék. Ám gyorsan növekszik az igény a bio termékek iránt, a hipermarketek is egyre szélesebb polcokat kénytelenek biztosítani ezeknek a termékeknek. Bio illetve biodinamikus borra mekkora az igény?

- Változás tapasztalható. Nő az igény. Bár számomra elég furcsán hangzik a biobor kifejezés. Ahhoz, hogy egy bor bio lehessen, el kell nyernie a jogosultságot. Ám az ezt kiadó szervezetek a szőlőt vizsgálják. A bornál csupán a kén szintet mérik. Nemzetközi szinten a német központú Demeter International a legismertebb biodinamikus ellenőrző szervezet, ők azonban a szőlőt és a bort is vizsgálják, már Magyarországon is működik Demeter által ellenőrzött szőlőbirtok. Számomra azért hangzik furcsán a biobor kifejezés, mert az elmúlt években a bio és a biodinamikus fogalmak marketing szavakká váltak. Viszont, hogy ez ne csupán üres marketing fogás legyen, fontos az ellenőrzési folyamat! Én abban hiszek, hogy a bioterméknek - legyen az bor - kellene lennie a hétköznapinak. A Terroir Club nem véletlenül kezdett el ezzel tudatosan foglalkozni a bor szegmensben hazánkban elsőként.

A második világháború után terjedt el széleskörűen a vegyszeres mezőgazdaság. Azt megelőzően, ez nem volt kérdés, mert minden természetes volt, mai szóval bio. Persze nem kell folyton a régmúltba révedni, de igenis lehet vegyszermentesen szőlőt termeszteni és hozzáadott élesztő nélkül bort készíteni. Ha ez a két fő szempont szóba kerül, sokan kiáltják: ez lehetetlen! Én azt mondom, de igenis lehet! Merev elutasításból vagy tudatlanságból mondják ezt. A bornak - más bio élelmiszerhez hasonlóan - is olyannak kell lennie, hogy a legkisebb mértékben se veszélyeztesse a fogyasztó egészségét.

- Logikusnak tűnik a természetes borokra épített Terroir Club létrehozása azok után, hogy végigjárta a magyar borpiac különféle állomásait. De mégis miért döntött úgy, hogy a természetesség jegyében kell a borral foglalkoznia?

- Az elmúlt tizenkilenc évben valóban sok helyen megfordultam. A 2000-es évek elején szerte Európában olyan bortermelőkkel találkoztam, akik már évtizedek óta vegyszermentesen gazdálkodtak. Sőt, szervezetekbe is tömörültek. Az évtized közepén pedig már célirányosan jártam Európa birtokait és figyeltem a történéseket a kóstolókon. Rájöttem, hogy ez a helyes és vállalható út a számomra.

- Milyen volt a hangulat ezeken a kóstolókon? Nyilván másfajta életérzést lehetett megélni.

- Abszolút így van. Kedves, baráti, családias légkör lengi körül ezeket az embereket. Találkoztam köztük ismeretlenekkel Korzikáról és világsztárokkal Burgundiából, vagy Wachauból. Néhány újvilági is van közük, de elsősorban ez egy európai történet. Nem versenyelőnyért csinálják, hanem mert számukra ez a természetes. Valaki a szüleitől örökölte, míg mások maguk döntöttek e mellett.

- Egészség a földdel való egységben, ez lehet a fő ok, ami miatt e mellett az irány mellett döntöttek.

- Igen. Mindenképp. Egyrészt a termőföld egészsége az alapja ennek a gondolkodásmódnak. A földet érő károkat meg kell szüntetni, ki kell iktatni. Nem beszélhetünk terroir-ról, ha a föld tönkrement, elhalt a vegyszerektől. Ha a mikroba szintű élet kipusztul belőle akkor milyen terroir-ról beszélünk? A nehéz traktorokról nem is szólva, amelyek összetömörítik a földet, az aerob mikrobák ezt képtelenek túlélni. Egy bolygónk van, lassan keletkező korlátozott mennyiségű termőfölddel, és a gyerekeink is ezen akarnak majd gazdálkodni. Elképesztő nagy felelősség mezőgazdasággal foglalkozni, hiszen a jövő nemzedék kincsét őrizzük meg, vagy tesszük tönkre. A talaj évszázadokig nem szenvedett károkat, mert nem léteztek a vegyszerek. A második világháború után a vegyipar fölöslegének, szabad kapacitásainak lekötésére kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban a vegyszereket.

- Vetésforgó intézményét sem véletlenül használta az ember a mezőgazdasági munkában.

- Ugar, legelő és a termesztési terület ezek ismert fogalmak. Tudták régen, hogy pihentetni kell a földet. Az agresszív teljesítmény központú mezőgazdaság pedig a vegyszereivel, a kevés emberi erőt igénylő munkával, a növekvő gépesítéssel egyre nagyobb termésátlagokat hozott le egységnyi területről, hogy etetni tudják az embereket.

- Ez az évszázadokon át folyton fejét felütő éhínségre adott válaszként is értelmezhető. Persze a profit éhség sem elhanyagolható szempont.

- Hirtelen kellett a népet jóllakatni a második világháború után. De 1970-80 táján a nagyüzemi gazdálkodást már a profit alapú célok vezették. Ez vezetett például Észak-Amerikában az óriásgazdaságok létrejöttéhez. Több ezer hektár egyféle terméssel, mandulafák ameddig a szem ellát és még azon is túl. A monokulturális mezőgazdaság eleve komoly problémákkal küzd. Ilyen korábban nem volt. Ez a művelési mód a természetes kártevők meggyengüléséhez és kipusztulásához vezetett. Felborult az egyensúly. És ez a szőlőre is igaz.

- Szimbiózis…

- Ideális az lenne, ha olyan farmokon gazdálkodnánk, ahol gyümölcs, zöldség, szőlő és állatok is egyszerre léteznek. Így jön létre ugyanis az olyan gazdálkodási egység, ami minimális inputot igényel. A biodinamikus gazdálkodás egyik fontos eleme, hogy a farmoknak nincs szüksége közel sem annyi inputra, mint manapság. Mindezen káros folyamatok eredménye, hogy legyengült a növények, az állatok és az ember immunrendszere is. A gyomirtóktól eltűntek a „kártevők” és így sorban. Ez egy ördögi körforgás! A sok vegyszerrel termelt élelmiszer erősen hozzájárult ahhoz, hogy a mai fejlett országok népességének egészsége megromlott. Sejtjeink abból épülnek fel, amit megeszünk és megiszunk.

- Ennek végső elhajlása a génmódosított növények: kukorica és búza elsősorban Amerikában.

- Ki kell, hogy ábrándítsalak, sajnos még hazánkba is bekerül ezekből, mert nehéz kiszűrni a GMO vetőmagokat. Sőt, GMO-k szója formájában is bekerülnek az ételeinkbe. A szójáról a 1980-90-es években állították, hogy milyen jó. Hát nem! Ezek sajnos mindenféle élelmiszerekbe belekeverten bejutnak a szervezetünkbe. Úgy, hogy nem is tudunk róla.

Annyira legyengült évtizedek alatt a génállománya a fontos haszonnövényeinknek a vegyszerek miatt, hogy ki kellett találni mi legyen vele. Erre jött a génmódosítás, és ma már ugyanazok az érdekcsoportok hirdetik a GMO-k mindenhatóságát - hogy már permetezni sem kell -, akik a vegyipari cégeket is birtokolják. No és persze kényelmi szempontokat is bevetettek: három hétig ki sem kell menni a permetezés után, mert ott bizony élet nem sarjad ki, nem hogy gyom! Így lett. Ha ma egy szempillantás alatt megszűnne a vegyszeres utánpótlás a mezőgazdaságban, akkor komoly éhínség alakulna ki a Földön. Rá lettünk utalva a nagyüzemi termelékenységre. Egyik pillanatról a másikra nem lehet átállni, hacsak nem mondunk le fele embertársunkról. Hozzászoktunk a szupermarketek bőségéhez. Ha ezek hirtelen kiürülnének, az nagy problémát okozna. Önmérsékletre és tudati változásra van szükség vásárlókban és a termelőkben egyaránt. El kell gondolkodnunk, hogy milyen a hosszútávon fenntartható termelés. Végső soron a Föld megőrzése céljából.

 

Tallián Hedvig

A FEJ NÉLKÜLI EMBER

Úszás után, kisimultan szállok fel a villamosra. Két megálló hazáig. Derűsen belemélázok a vasárnap esti szürkeségbe. Ahogy zötyögünk pompomsapkás ember közeledik felém. Tőlem jobbra kétszatyros hajléktalan. A pompomsapkás karjára húzza a „bkv-ellenőr vagyok” pántot. Előkotrom az utazásomra jogosító igazolványt. Orra alá tolom. Az ellenőr a hajléktalantól ugyanezt kéri. Nincs neki. Elkéri tőle a személyi igazolványát. Adatait lajstromba veszi. Majd, lakcímkártyát kér a pompomos… Végül átadja a sárga csekket. A hajléktalan átveszi. Megáll a villamos. A hajléktalan megemeli két - gondosan összegyűjtött lapos sörös dobozokkal teli - cekkerét. Ő is, én is leszállunk.

Folytatom az utam haza. Torkom szorul. Az úttesten átkelve a szelektív gyűjtőnél egy másik embert pillantok meg nyaktól lefelé. Fejét elnyeli a fémdoboz-gyűjtő konténer. Kezét már nem tudja bedugni. 

Haladok hazafelé. Torkom még jobban szorul. Szemeim már könnyben. Házunk előtt Sándor a környék hajléktalanja könyékig a kukában. Üdvözlöm. Bemegyek. Édesanyámat köszöntöm. Mondom neki, mi van kinn. Összeszedünk töpörtyűt, kolbászt. Kiszaladok a mini csomaggal. Sándor már a szemközti kukánál. Nevét kiáltom. Oda csoszog. Félúton átadom a kis csomagot. Kérdezem kenyeret vegyek-e hozzá? Még nyitva a bolt. Nem kell, az van – válaszolja szakálla közül, s hozzáteszi – köszönöm szépen. Üdvözlöm az édesanyját! Sándort eltartja a környék. Neki sincs lakcímkártyája.

Budapest, 2013. február 17.

 

Tallián Hedvig 

Címkék: hajléktalan

BEGOMBÁZOTT ZENÉSZ PINOTBA MÁRTVA

Télvég utáló, dadaista hangulatban csöppentem bele a minap egy új kezdeményezésbe. A duna-parti - palotának nem épp nevezhető - müpa-kaszárnya lépcsőin a kiállítótérbe felmászva az alapkérdés adta magát:

Befogadóbbá teszi-e az alkohol a kortárs kiállításra érkező mit sem sejtő látogatót?

A Ludwig Múzeum, a vasfüggöny mögé bekukkantó avantgárd zenei nagyság, John Cage kiállítást Vylyan borokba mártottan kínálta a februári szürkeséget feloldani vágyóknak. Nem tudom eldönteni, hogy eredeti gondolatnak örülhetünk-e vagy inkább a múzeum túlélésért küzdő agyviharának elhajlása házasítani az ősit az újjal. A tagadást a feltámadással. Az avantgárd művészt a Pinot Noir-ral.

A mikrofonos segítség ellenére semmit nem hallottam a tárlatvezetésből, de intelligens Földlakóként végighullámoztam a tévéinstallációkkal szegélyezett tereken. Az egyik tévé fekete-fehér felvételén a tömeg közepén pucéran szaladgáló pocakos férfit láttam, egy másik tévében pedig zongorán hasaló, fejét lógató, tenyerével a billentyűzetet verő ruhásat. Hangtalanul. Körülöttem Vylyanék Kszí habzóborát ráhangolódást segítőként már elfogyasztó valentin napi érdeklődők feszültek rá a befogadandó látványra. Önhibámból kifolyólag én már nem jutottam hozzá az új, bubis csodához, így aztán nem maradt más hátra, mint, hogy szív- és homlok csakráimat kitárva adjam meg magam a műveltségemből eddig kimaradt ember kottáinak, elszakadt hegedűhúrjainak, kiégett dobfelszerelésének, vagyont érő - bakelitet forgató - sztereó berendezésének, hogy egyszer csak a térdmagasságban falra ragasztott kottasáv előtt leguggolva merüljek el fegyelmezetlen hangjegyek látványában, melyek közül némelyik fel-fel robbant – egy pontból szétfutó egyenesekkel jelezvén a hang kvantumfizikai valóságát –, végül is Cage a XX. század elején született, amikor Heisenbergék már könyékig túrtak az isteni tartományban. Ahol előbukkan maga a Csönd. Ha jól figyelünk. De a falakon Ji csingnek öltöztetett négyzetekké széttöredezett kották is igyekeztek hatást kiváltani a melléjük ragasztott Kurtág György mélyanalízisért kiáltó aláírásával, amelyről szembeötlőn lógtak bele előző életekbe a g-k és gy-ék hurkai. A hangszórókból közben Cage átiratok szóltak, megnehezítendő számomra a cage-i világ alkohol nélküli átélését. De ha akartam kivonhattam magam kortársaim és a művész háttérzenét gerjesztő morajlásából fejemre helyezve egy fülest, hogy villódzó színes sokszögekre meredve hallgassam a kisdiákkoromra emlékeztető tv-s kémiaóra aláfestő zenéjét.

A Kszítől és Cagetől ittas Valentin napra gyűlt kortársművészet rajongók gyűrűjéből egyszer csak mellém szegődött egy középkorú hölgy. Először kissé gyanakodva figyeltem csevegő közeledését, majd megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy bár egy professzorral hozott össze a Cage-nek szentelt tér, de: A valójában mihez is ért? kérdésre, a „semmi” szócskában foglalta össze a lényeget. Majd elmagyarázta az avantgárd művész keleti misztikumot megidéző képeinek japán kultúrába nyúló filozófiai gyökereit. Kisvártatva megtudtam a háttérzajból kiszűrődő elnyomni szándékozott információból, hogy ez az avantgárd művész komoly mikológus volt, és nem csak ette a gombát…

Mi viszont, miután végigsodortattunk John Cage a kommunista Kelet-Európára tett hatását összefoglaló térszegleteken végre hozzájutottunk – kedvenc vörös fajtámhoz - Vylyan-ék pompás, csodásan bűzös Gombás Pinot Noir-jához, hogy igazán mélyen átélhessük a tárlat látogatói minőségünkkel kiteljesedő új világát. És felszakadhasson az addig nagy nehézségek árán visszafojtott ősenergia - a nevetés.

Egyetértek. Jó ötlet a lelkét vesztett európait az épp önmagára találó európaival párosítani. Minőségi bort a múzeumok büféibe!

 

Tallián Hedvig 

(Köszönet a Borigónak!)

A SZABADSÁG PARADOXONA

avagy fölállni az olaszrizling segítségével - interjú Jásdi Istvánnal 

Az ország eldugott szegleteiben apró lámpások világítanak egyre fényesebben. Az egyik ilyen lámpás Csopakon mutatja az utat. Jásdi Istvánt az Olaszrizling szerintünk rendezvényen kérdeztem, amikor a januári fagyban több száz ember zarándokolt a Balatonhoz, hogy megkóstolja e feltámadóban lévő fajtát. A magyar borreneszánsz megkerülhetetlen alakjával a beszélgetéshez apropót és ihletet az olaszrizling adott.

- Az olaszrizling az ország sok borvidékén jelen van és ebből következően különféle arcait mutatja. A fajta helyzete mennyiben írhatja le az ország tudati állapotát?

- Első ránézésre kicsit erős e felvetés, de történelmi perspektívából nézve nyilvánvaló, hogy szoros összefüggésben áll a magyar nemzet állapotával. Hiszen az ültetvények sorsát olyan események befolyásolták, mint a kiegyezés, az azt követő fellendülés az emberek optimizmusával, majd az első világháború az azt követő békével, amikor elvesztettük a lelkünk egy darabján kívül az ország és a piacok tekintélyes részét is. Itt maradtunk a szőlő kétharmadával és a fogyasztók egyharmadával. Ezek lelki, és piaci szempontból is meghatározó történések és ez természetesen az olaszrizling termelését is befolyásolta.

jasdi_poharral_k.jpg

Jásdi István

Az olaszrizling becsületes, őszinte fajta. Szereti a magához hasonló termelőket. Nem hazudik, azonnal megmutatja, ha valaki kizsarolja az ültetvényét. Optimizmusra is okot ad! Az elmúlt fél évszázadban és főleg az 1970-es 1980-as években a fajta ott volt minden kocsmában - mert minden kocsmában olaszrizlingként adták el a fehérbort –, de ezek zöme nem olaszrizlingből készült! Hamisították magát a fajtát is. Olyan „borászati eljárásokat” használtak, amik mára szép lassan kimentek a „divatból”. A borhamisítás mindenféle trükkjét bevetették. Szalmatörekből, csigerből készítettek alkoholos italokat és ezeket olaszrizlingként adták el. Alacsony morális és piaci szinttel kell megküzdenie azoknak, akik olaszrizlingben gondolkodnak. Az olaszrizling példája mutatja, hogy a magyar borreneszánsz, miért nem magyar fajtákkal indult. Hisz az olaszrizling a neve ellenére magyar fajta. A rendszerváltás után termelő és fogyasztó egyaránt az idegen fajtákban bízott. Mindenki Chardonnayt, Cabernet Franct akart inni, véletlenül sem kadarkát, olaszrizlinget, kékfrankost, furmintot. Hírnevüket borzalmasan lejáratták. Nagyra értékelem, hogy a magyar borreneszánszban kezd becsülete lenni ezeknek a fajtáknak. Egyáltalán nem magyarkodás kijelenteni, hogy a kékfrankos, a furmint, vagy az olaszrizling fontosabb számomra a világfajtáknál.

- A világfajták korai sikere mögött a nyugathoz mindenben és minden áron való felzárkózás mániákus igénye is megbújhatott. De most, hogy felfedezzük a saját fajtáinkat ez a magunkra találást jelzi. Önmagunk elismerését, megbecsülését.

- Mindenképpen. Azt látni kell, hogy a világ számára is csak így vagyunk érdekesek! Készíthetek és ugyanolyan jó Chardonnayt, mint amit Burgundia legjobb termőhelyei adnak, de a Chardonnay a világ számára burgundi fajta marad. Olyat nem fogunk tudni készíteni, amit a világ befolyásos szakírói magasabbra pozícionálnak egy franciánál. Akkor vagyunk érdekesek, ha saját magunk maradunk és így készítünk világszínvonalút. Ez nem azt jelenti, hogy akármit lehet csinálni a saját dolgainkkal. Rettentően igényesnek kell lennünk! A szőlőben és a pincében egyaránt igényesen kell bánnunk az olaszrizlinggel is. Így adjuk meg a lehetőséget a nyugati borisszáknak, hogy felfedezzék a fajtát. Egyébként, még mindig nem tudják, hogy hazánkban szőlőt termelnek! Néhány éve egy olasz borászcsoport tagjai ideérkezésükkor meglepve vették tudomásul, hogy Magyarországon, Tokajon kívül is van borvidék. Bár jó Tokajit nem ittak évtizedek óta. Fölfedezték Villányt, Szekszárdot, Egert, a Balaton-felvidéket és Somlót. Hazatérve pedig nem rettentek meg tőlünk, mint piaci konkurenstől. Nem a minőség miatt - mert azt látták, hogy fehérben sokkal izgalmasabbak vagyunk náluk -, a mennyiségben keresendő az ok, ami miatt nem ijedtek meg. Látni kell, hogy a valamivel több, mint hatvanezer hektáron belül - amire a rendszerváltás óta feleződött a magyar szőlőtermő terület - az igazán igényes szőlőtermelés tíz százalékra korlátozódik. Ez nem tényező ma Európában. De az ideérkező külföldi számára óriási élmény a Jásdi Borteraszon vagy a Szent Donát teraszán helyi fajtákat kóstolni.  

- Született két kőkemény hangú írása a magyar borról, a siker felemás mivoltáról. Ám, hogy mégis sikeresnek tekintjük ezt az ágazatot, azt az is bizonyítja, hogy a januári fagyban lejött több száz ember Csopakra, mert kíváncsi az olaszrizling megújhodására. A borreneszánsz onnan indult el, hogy Ön, Szepsy István, dr. Lőrincz György, dr. Kovács Tibor, Demeter Zoltán és a többiek felkerekedtek és helyben kóstolták meg Burdundia, Bordeaux és a világ legjobb borait. Tapasztalatot és tudást szerezetek…

- …ha az ember bezárkózik a saját pincéjébe, nézi a köldökét és kóstolgatja a nagypapa dohos hordójából az öreg borokat, akkor az a meggyőződés alakul ki benne, hogy az a világ legjobb bora, hiszen a szomszédét soha nem kóstolta. Másrészt, a dohos hordó adta ízről azt hiszi, hogy ez a bor természetes íze. Találkoztam tizenöt éve itt Csopakon olyan gazdákkal, akik azt mondták, hogy valami hiányzik a boromból, átmentem hozzájuk és éreztem a dohos, penészes ízeket a boraikban. Ez jelentette számukra a magyar bort. Ki kell menni a pincéből, át kell menni egymáshoz és igenis át kell lépni az országhatárokon is! Olyan helyekre kell elmenni, ahol nem esett ki a szőlő és borkultúrából öten év. Nem utánozni kell őket! Szó nincs arról, hogy valamit egy az egyben át kellene vegyünk. Épp elég példa volt erre a szocializmus idején, amikor azt mondták, hogy a Lenz Moser a legkorszerűbb művelési mód. Fel minden tőkét két méter magasra! Óriási károkat okoztunk ezzel a saját szőlőkultúránknak. De látni kell, hogy merre megy a világ, és hogy kis módosításokkal mekkora eredményeket lehet elérni. A rend a borászok érdeke! Az ausztriai glikol botránnyal tele volt a világsajtó, de öt év leforgása alatt rendet tettek. Nem a bürokráciát növelték, hisz a párhuzamos bürokrácia a hamisítás melegágya. Ahol ugyanarról az adatról több felé kell jelenteni ott nyilvánvalóan könnyebb csalni, mint ahol egy nyilvántartás van, de az valós. Ausztriában rend lett és tíz év alatt az osztrák fehérborok a világ legdrágább fehérborai a világpiacon. A Monarchia idején Ausztriában alig volt szőlő és bortermelés, és az, sem mennyiségileg sem minőségileg nem volt versenyképes a magyar borral. A csopaki és badacsonyi borokat stájer borkereskedők vitték el. Csopakról a Ranolder borok Pozsony és Bécs legjobb éttermeibe kerültek. Látni kell, hogy adottságainkkal sokkal előbbre is juthattunk volna. Ez hiányérzetet kelt bennem. Ugyanakkor jó érzés, hogy nagyszerű borokat lehet kóstolni már remek, ifjú borászoktól. Sajnos a minőségi munka csupán az összes terület nagyon kis hányadán zajlik. Az a szőlőtermelő, akinek nincs saját bora, elnyomorodik a néhány nagyüzem diktálta alacsony felvásárlási árak miatt. Látható, hogy van itt még mit tenni.

- Írásaiban az „érted haragszom nem ellened” lelkületet fedezem fel. Ez honnan ered? És miért nem a horvát tengerparton fektetett be?

- Jártam ott többször is és továbbra is szeretem. Ezt a helyzet hozta, belekerültem és érzékeltem, hogy csodálatos dolgokra alkalmas a magyar szőlő és borkultúra. Életmódot teremt. Művelőinek és fogyasztóinak egyaránt. Olyan életmódot, amit sokkal gazdagabb nemzetek élhetnek. Látni azt, hogy nem fejlődik olyan gyorsan és nem mindenki számára nyújt kenyeret, hogy kivágják és elhanyagolják a szőlőket, ahol nem kapnak támogatást, hogy hosszú kilométereken át lehet utazni a Balaton-parton, a 71-es úton és jobb kéz felől csak elhanyagolt gazos ültetvényeket látni, akkor az emberben feltámad a vízió, hogy milyen paradicsom lehetne ez, és milyen kevés kellene hozzá! Na, ilyenkor szeretek provokálni. Az említett cikkeket provokációnak szántam. Mert azt hittem, hogy valakit, valahol cselekvésre fog késztetni. De általában csalódnom kell.

- A borászok közt, ha körülnézek, különböző karakterek képviselik az ügyet. Köztük Jásdi István mintha az ostor vége lenne, aki ki meri mondani a véleményét. S nem csupán kimondja, de le is írja. Ám ez nem korlátozódik kizárólag a cikkekre, hisz a Szerenád a szőlőben című könyve nemcsak visszaadja szerzője temperamentumát, de a könyv egy részének gondolatai gyógyírként is felírhatóak lennének Magyarország számára. Ez pedig a falu szolidaritásra épülő kultúrája, ami egyrészt kivesző félben van, másrészt újra körvonalazódni látszik. Csopakon milyen a hangulat?

- Tanulmányoztam a régi kisközösségeket, amelyek a szolidaritás erejével olyan időszakokat éltek túl, mint például a török kor. Ezek után elnyomorodottan, kifosztva, sok helyről megsarcolva éltek e közösségek. De azért vészelték át, mert a közösség mindig támaszt jelentett annak, aki abból származott. Napjainkra ezek a szolidáris kisközösségek széthullottak és ez még csak nem is a szocializmus bűne volt, hanem az iparosodás velejárója. Az biztos, hogy szolidaritásra nem csupán a falu szintjén, de a nemzet, és Európa szintjén is szükség lenne, azért, hogy biztonsággal haladhassunk ebben a világban. Hisz, ahogy a valamikori községek versenyképtelenné váltak, úgy vált versenyképtelenné Magyarország és mára Európa is. Versenyképességünk fenntartásához szükség lenne a szolidaritásra. De attól tartok kiveszett az írmagja is.

- A szabadság kis közösség szintjén látszólag korlátozott. Miként jelenthette mégis a férfiember számára egykor a szabadságot a szőlőhegy és a pince?

- Életem jelentős részét alkalmazottként töltöttem nagyvállalatoknál. Elmúltam ötven, amikor felfedeztem a szőlőhegyek időtlen szabadságát. Amellett, hogy hihetetlen szabadságérzetet ad kimenni a hegyre, a legnagyobb rabszolgaság is. Ez párhuzamos érzés. Alá vagyok rendelve az esőnek, a napsütésnek, a föld termőképességének, a filoxérának, a lisztharmatnak. Mégis az enyém a legnagyobb szabadság. Munkában, elfoglaltságban valószínűleg több mint a legtöbb emberi tevékenység. De minél több az ember dolga a szőlővel - amivel szintén szolidáris viszonyban vagyunk -, annál szabadabbak vagyunk. Tudom, hogy ez paradoxon. De így érzem az biztos.

- Ranolder János veszprémi püspök egykori nyaralója ad otthont a Jásdi birtoknak. Ranolder a XIX. század legizgalmasabb változásait élte végig, a reformkor előtt született és a kiegyezést követően halt meg. Az ország igazi virágzását nem érte meg. Jásdi István milyennek látja Magyarország helyzetét és milyennek szeretné tudni az unokái számára Csopakot és Magyarországot?

- Izgalmas személyiség Ranolder János. Morva származású volt, családja Pécsett élt és szegény sorból került papi pályára. Egyházi íróként is dolgozott. Birtokain a XIX. század közepén a legjobb magyar borok teremtek. Ezt nem csak azért tartotta fontosnak, hogy az asztalán jó borok legyenek, exportált is, és a befolyó jövedelemből leánynevelő intézeteket tartott fenn. Mindig működött benne a szolidaritás a magyar néppel, amit egy labanctól - mert labanc volt az istenadta - nem várnánk el. Érdekes volt ő is és a kor is. Az 1848 utáni időszak sok tekintetben hasonlítható napjainkhoz. Kínál bizonyos párhuzamokat. Miként lehet egy teljes vereség, egy morálisan, gazdaságilag évtizedekkel visszavető időszak után fölállni, megtalálni saját gyökereinket és ebből miként indulhat el a fejlődés. Ranolder valóban nem élte meg ennek a kiteljesedését, a nagy fellendülést. De amit hátrahagyott az jó alapot teremtett, amire lehetett is építkezni évtizedekig. Sőt, egyes eredményeit még ma is élvezhetjük. Az embernek nem lehet csak a saját korában megtérülő beruházásokban gondolkodni. Életem korábbi részében megtapasztaltam, és ez még ma is tart, hogy a világ elment a nagyon gyorsan megtérülő beruházások felé. Befektetem a pénzem valamibe, és öt év alatti megtérüléssel kecsegtetnek bizonyos feltételek esetén. Viszont ezek nem a legértékesebb termékekből származnak, ezek a közvetlen hasznot nem teremtő pénzügyi műveletekből kreálódnak. Ezzel szemben egy szőlőbirtok hosszan megtérülő beruházás. Öt év míg eltelepítjük, öt év míg elkezd teremni, utána harminc-ötven évig terem. Óriási érték. Nem igaz, hogy ez közgazdaságilag nem értelmezhető, hisz értéket teremtettünk és ez évtizedekig működni fog. Lehet, hogy nem tudunk azonnal kaszálni. Szeretném, ha túllépnénk az azonnali kaszálás gondolkodásmódján. Az ország akkor haladhat előre, ha szőlőtelepítésbe, faültetésbe kezdünk, hogy a húsz-harminc-ötven évvel utánunk jövők is élvezhessék munkánk gyümölcsét.  

Csopak, 2013. január 26.

Tallián Hedvig

NYITVA VAN AZ ARANYKAPU!

Januárban Csopakra? Furcsálló kérdésnek itt nincs helye, hisz a januári fagyos levegővel keretezett Balaton panorámája épp úgy rabul ejti az érkezőt, mint a nyári kép, amikor a hőségtől remegő levegő összeolvad a mélyzöld víztükörrel. Aki festőibb ábrázolásra vágyik az évszakonként más arcát mutató, de vonzerejéből sosem veszítő tóról, merüljön el Egry József Balatonról festett lágy pasztelljeiben, vagy üljön vonatra, autóba és menjen a Balatonhoz. Mint ahogy megtették ezt január 26-án több százan, akik nem csupán a téli táj adta díszletekre voltak kíváncsiak, de a tavat keretező domboldalak és lankák legtipikusabb szőlőfajtájára az olaszrizlingre is. Az olaszrizling szinte minden borvidékünkön termesztett fehér szőlő, de elsősorban a Balaton északi partján húzódó borvidékek hangsúlyos fajtája, a maga keserű mandulás karakterével.

Az Olaszrizling szerintünk borász szakmai rendezvényt Jásdi István azzal a céllal hívta össze először 2011-ben, hogy az olaszrizlingben rejlő lehetőségekről egy térben gondolkodjon együtt néhány, a fajtával komolyan dolgozó borász. Az együtt gondolkodás szükségességét mutatja, hogy három év elteltével 2013. január 25-én este már több mint harminc borászat képviseltette magát a szakmai megbeszélésen. A rendezvényen a borászok röviden bemutathatták egy-egy új borukat és tömören összegezhették a fajtával kapcsolatos meglátásaikat. Az olaszrizlingről való tudatos gondolkodás azért is elengedhetetlen, mert az elmúlt években a fehér borok közül a furmint jó példát mutatva nem csupán a marketing, hanem a furminttal dolgozó borászok alapos és tudatos munkájának következtében Magyarország vezető fehér fajtájává emelkedett. Az olaszrizlingnek ehhez képest - hiába a legelterjedtebb fehér fajtánk - még nem sikerült egyértelmű piaci pozíciót kiharcolnia magának.

A szakmai kóstolón az ország különböző borvidékeiből Egertől Somlón át Badacsonyig és Csopakig számtalan stílusú bor - a reduktívtól, a hosszan héjon erjesztett boron át, a faj- és saját élesztővel készítettekig - jelent meg a poharakban.

A badacsonyi Laposa Bence szerint jelenleg keveredik a könnyed, nem termőhely specifikus, illetve a testes, termőhely bemutatására alkalmas olaszrizlingek meghatározása. A fiatal borász a kompromisszum megtalálásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Tornai Tamás Somlóról örült annak, hogy nyíltan beszélnek a kollégák a fajélesztő és a reduktív készítési eljárás alkalmazásáról. A Skizo borászat képviseletében Sike Balázs az alapborok esetében a reduktivitás érvényességét hangsúlyozta. A nagy precizitásáról híres kistermelő Györgykovács Imre, szintén Somlóról, a szeretettel készített bor értéke mellett kiemelte, hogy bajos lehet a tanácsadás, ha valaki lustán, nem törődöm módon dolgozik. 

A kóstolót dr. Mészáros Gabriella összefoglalója zárta, szerinte nem változott a két évvel korábbi állapotokhoz képest sok minden, azonban szükséges lenne mindenképp rendet tenni olaszrizling ügyében a fejekben, mert a külföldi borkereskedők, valamint a szaksajtó is tapasztalja a rendezetlenséget. A nemzetközi leírásokban egyelőre az olaszrizling hátra van sorolva, és őse, bár nem Kárpát-medencei fajta ez nem vesz el értékéből. Viszont érdemes lenne megfontolni, hívta fel a figyelmet a nemzetközi borakadémikus, hogy egy esetleges névváltoztatás a fajta javára válna-e, legalábbis a külföld felé szánt kommunikációban mindenképp, hisz egy szakíró sokszor a rizling név miatt a rajnai rizlingre jellemző jegyekre számít olaszrizling kóstoláskor. De elsődleges, hogy minőségi borok készüljenek a fajtából, ezért nagyobb figyelmet kell szentelni a technológiai tisztáságnak, a hordóhasználat mindenáron való erőltetését is felül kell vizsgálni.  Jobban hangsúlyt kellene kapjon a karakter, és a tudatos stílus kialakítása és követése is elsődleges fontosságú. Az olaszrizling útkeresésére nem szabad még egy-két évtizedet elpocsékolni, figyelmeztetett dr. Mészáros Gabriella.

Jásdi István zárszavában kifejtette, hogy a kóstolt tételekből egyelőre csupán néhány bor az, amelynek nyomán el lehet indulni és fel lehet építeni az olaszrizling jó hírét, hozzátette még, hogy helyzetüket nehezíti, hogy a háború előtt sem volt közös pont ahová vissza lehetne nyúlni segítségért, ugyanis akkor is nagy eltérések mutatkoztak a megtermelt borokban.

A létező nehézségek ellenére az Olaszrizling szerintünk rendezvény sikere a közös gondolkodás igényét mutatja. Azt pedig, hogy a borkedvelő közönség várja a jobbnál jobb olaszrizlingeket, mi sem jelzi, jobban mint, hogy a januári hidegben több száz ember érkezett az ország különböző pontjairól Csopakra, hogy a jelenlévő harminc borászat olaszrizlingjeivel ismerkedjen. A derűs kóstolóhoz a helyszínt Csopak keleti felében a Jásdi Borterasz, nyugati oldalán pedig a Szent Donát Pince és Borház biztosította.

Mindkét pince teraszáról lélegzetelállító panoráma nyílik a Balatonra. Ebben gyönyörködve eszembe jutott Egry József Aranykapu című festménye a vitorlással, és egy kérdés. Vajon képes lesz az olaszrizling termelők többsége is megidézni az Aranykaput és átsuhanni alatta?

 

Tallián Hedvig

 

 

 

HA FEBRUÁR AKKOR FURMINT

Immáron negyedik éve ünnepeljük a Furmint Február rendezvénysorozat keretein belül Tokaj-Hegyalja és Somló nagy szőlőfajtáját a sokarcú, és nagy karakteres bort adó furmintot. A bort, melyről Jancis Robinson MW is elismerte, hogy Burgundia nagy fehér fajtájának a Chardonnaynek méltó riválisa.

Kézdy Dániel a Furmint Február ötletgazdája és az esemény egyik főszervezője, a kárpitoslánya blognak elmondta, a borszakma dolgozói is tudják, hogy a legnagyobb fehérekkel képes felvenni a furmint a versenyt, de a hétköznapi emberek tudatában még mindig nem rögzült a fajta. Bár az elmúlt három évben a kitartó munkának és a pincészetek szorgalmának köszönhetően szélesedett a furmintivók tábora. Kézdy Dániel hangsúlyozta, hogy 2010-ben egy öt éves tervvel fogtak neki a programsorozat szervezésének és terveik java részét tartani is tudták. A furmint februári ünneplése mára egész Magyarországra kiterjedt, Budapesten kívül vidéki nagyvárosainkban is tartanak rendezvényeket. Kezdetben csupán kis borboltok és néhány étterem, mára viszont éttermek sokasága csatlakozott a fajta népszerűsítéséhez. Ami a külföldet illeti: tavaly már Angliában és Spanyolországban is volt FF rendezvény, a furmint határon túli népszerűsítésének célországai jelenleg Ausztria és az Egyesült Államok, de még nagyobb erőket szeretnének a szervezők a furmint külföldi népszerűsítése mögé állítani.

A Furmint Február teljesen lefedi a hónapot, azaz minden napra esik rendezvény, a csúcseseményt február 7-én 16-21h között tartják a Vajdahunyad Várában a Mezőgazdasági Múzeumban. Ezen hetven borászat több mint száz száraz, félszáraz, és késői szüretelésű furmintját kóstolhatják az eseményre jegyet váltók, pincénként maximum kettőt. A jegyvásárlást elővételben javasolják a szervezők tekintettel a nagy érdeklődésre. Bővebb információt ezzel kapcsolatban a www.furmintfebruar.hu honlapon lehet szerezni, illetve a helyszínekről a FF facebook oldalán is. Mint Kézdy Dániel elmondta, akkora volt az érdeklődés a borászatok részéről a csúcseseményen való részvétel iránt, hogy nem is tudtak mindenkit befogadni hely hiányában. A résztvevő borászatok sokszínűségét jelzi, hogy icipici egy-két hektáros családi birtok és száz hektáros nagybirtok is lesz az eseményen. Azonban közös bennük, hangsúlyozta a főszervező, a minőség iránti elkötelezettség.

Azon pincészetek, akik nem vesznek részt a kezdetektől a rendezvényen, azoknak a borai előzsűrizésen esnek át. Amelyik itt nem felel, meg azt nem tudják beengedni. „Ezt fel kellett vállalnunk, mert egy bizonyos minőségi szint alá nem mehetünk. Ezeket a borokat vakon kóstoljuk, nyilván nem személyes ízlés, hanem a hiba kiszűrés végett kellett így döntetnünk” - tette hozzá a Furmint Február ötletgazdája.

A csúcseseményen a kezdetek óta jelen van többek között az Oremus, a Hétszőlő, a Disznókő és természetesen Szepsy István Pincészete, valamint a Bott-, a Gizella-, a Balassa-, az Árpádhegy Pincészet is.

Az újonnan csatlakozó furmint termelő pincészetek közül néhány: a Basilicus Szőlőbirtok,  a Pelle Pince, Szarka Dénes. Garamvári Vencel furmintból készített pezsgővel mutatkozik be, Szabó Zoltán Villányból pedig önmagában érdekes, hisz különlegesség, hogy valaki Villányban készít furmintot, hívta fel a figyelmet Kézdy Dániel.

A szervezők szándéka a kezdetektől, hogy olyan kóstolót is tartsanak, ahol nem kell belépő díjat szedniük. Lesz ingyenes háromszáz fős kóstoló a Szimpla kertben, valamint egyetemeken is tervezik népszerűsíteni ezt nagy magyar fajtát, a furmintot.

 

Tallián Hedvig

 

süti beállítások módosítása