PROF. DR. FREUND TAMÁS BESZÉDE A MAGYAR BOR AKADÉMIÁN

A neves agykutató, a közelmúltban The Brain Prize-zal (Agy-díjjal) kitüntetett Professzor Freund Tamás tizenkét éve tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, de kutatói munkássága mellett társadalmi tevékenységéről is ismert. 

Évek óta dolgozik a kimagasló minőségű magyar borok nemzetközi megismertetéséért, ennek elismeréseként idén a Borászok Barátja címet is megkapta, valamint felkérést kapott, hogy legyen a Magyar Bor Akadémia tagja. A felkérést elfogadta. Freund Tamás a Magyar Bor Akadémia huszadik születésnapján, és a 2012-es Év Bortermelője jelöltjeinek bemutatkozásán figyelemfelkeltő beszédet tartott a kimagasló magyar bor érdekében. A beszéd teljes terjedelmében itt olvasható:

A MAGYAR BOR AKADÉMIA 20. születésnapjára

avagy, Miért érdemel a BOR akadémiát, és miért fontos az, hogy MAGYAR?

A borkészítés nem egyszerűen a művészetek egyik ága, hanem hidat képez tudomány és művészet között. Ha akadémiája van a tudományoknak, van a művészeteknek (kettő is), akkor éppen a kultúránk e két legjelentősebb szegmensét együttesen megjelenítő borászatnak ne legyen??? A reneszánsz típusú „tudós-művész” elme ma már ritkán tapasztalható működését csodálhatjuk meg a borászatban. A tudós precízitásával megművelt föld terméséből, ugyancsak szigorú, tudományos ellenőrzés mellett alkalmazott technológiák segítségével készült borban megjelenik a borász személyisége, művészi érzéke, érzelemvilágának gazdagsága, hivatásának és nemzeti hagyományainak tisztelete. Mindez jótékonyan kisugárzik a bor fogyasztójára, akire szinte minden érzékszervén keresztül egyszerre fog hatni. Igazi művészi élményhez juttat bennünket ízlelőbimbóinkon és orrnyálkahártyánkon keresztül, mely érzékszerveinket egyesek méltatlanul alábecsülik a festményekben gyönyörködő szemmel, a zenét hallgató füllel szemben. Mintha a szem és a fül lennének csak a művészi élmény közvetítésére egyedül alkalmas kifinomult érzékszerveink.... Pedig a kémiai ingerek detektálása alakult ki először az evolúció során, az íz és az illat a legősibb érzékletek, melyek hatása tudat alatti belső világunkra - éppen ősi eredetük és robusztus agyi kapcsolataik folytán - sokkal intenzívebb, mint a látásé vagy a hallásé. Szinte észrevétlenül változtatják meg hangulatunkat, érzelmeinket, lelkiállapotunkat, függetlenül az alkohol közvetlen hatásától. Minden ember eredményes munkájához, alkotó tevékenységéhez az ismereteken kívül egy gazdag belső világból táplálkozó kreatív gondolkodó képesség szükséges. Belső világunk, érzelemvilágunk gazdagodását pedig elsősorban a művészetektől, az általuk biztosított katartikus élményektől várhatjuk, amelyek megnyitják elménket az új befogadására, megsokszorozzák kreativitásunkat, és egyben az életünket is sokkal élvezhetőbbé, értékesebbé teszik. Ezen művészeti impulzusok között foglal el kitüntetett helyet a bor.

Általános tapasztalás, hogy lelkiállapotunk karbantartásán keresztül őrizhetjük meg legjobban testünk egészségét. A bor azonban közvetlenül is hat különböző szerveinkre, és mértékletes fogyasztás esetén ez a hatás rendkívül pozitív. Hosszan lehetne sorolni azokat a tudományos kutatási eredményeket, melyek igazolják a borban található polifenolok, flavonoidok jótékony hatásait. Az egyéni test- és lélekápoláson túl a bor társadalmi-szociális hatásai sem elhanyagolhatóak. Feloldja a politikai vagy világnézeti különbségekből adódó feszültségeket, képes leültetni egy asztalhoz radikálisan másként gondolkodó és érző embereket. A bor így abban is közreműködhet, hogy belső világunk – az emberiség többezer éves kulturális örökségéből táplálkozó erkölcsi-etikai hitvallásunk – közeledjen egymáshoz. Egyetértsünk alapvető emberi értékekben, közös célokban, és bízzunk az együttműködő szellem erejében. Mindezek alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a bor akadémiát érdemel!

De miért fontos, hogy magyar? A borkészítéssel kapcsolatos, és egyéb művészi értékek, értékrend, szakmai szabályrendszer nem általános, abszolút és nemzetközi? Én úgy gondolom, hogy nem nemzetközi (az a proletárdiktatúra volt), hanem nemzetek feletti, hasonlóan a kereszténységhez. Az emberiség közös tudatának, örök értékű alkotásainak világa is nemzetek feletti. Minden nép, nemzet művész-társadalmának természetes törekvése, hogy alkotásai ezt a világot gyarapítsák. Ezt a célt viszont legjobban úgy szolgálhatja, ha saját szülőföldjének hagyományaiban, geográfiai adottságaiban, sőt érzelemvilágában, történelmében gyökerező egyedi karaktert hordoznak alkotásai. Ennek egyszerű, objektív magyarázatát adja a biológiai evolúció több száz millió éves, és az emberi kultúra több ezer éves története. Ugyanis mindennemű társadalmi, kulturális vagy biológiai fejlődés motorja a sokféleség. A biológiai evolúció esetében ismert tény, hogy minél nagyobb a genetikai változatosság egy fajban, annál hatékonyabban lesz képes alkalmazkodni egy változó környezethez. A biodiverzitás csökkenése pedig köztudottan ökológiai katasztrófával fenyegeti egész földünket. A társadalmi/kulturális evolúció esetében a szomszédos kultúrák egymást gazdagító, de önazonosságukat megőrző sokszínűsége biztosítja a folyamatos versengésen keresztül a fejlődést. Milyen élvezettel ízlelgetjük a szomszédos kultúrák egyediségét a művészetek, a gasztronómia, a borászat területén, és gyakran átérezzük, milyen jó is egy ilyen változatos nemzeti kultúrájú Európában élni. De közben ne feledjük, hogy ehhez nekünk is hozzá kell tennünk valamit, ami a sajátunk, ami magyar. Ami miatt esetleg a műértő külföldi turista tágra nyílt szemmel rója a Nemzeti Galéria folyosóit, hiszen az egyedi magyar képzőművészet kincseit nem találja meg Európa vagy a világ híres képtáraiban, pedig oda valónak érzi. A magyar történelmi borvidékek kiváló alkotásait végigkóstolva hasonló okokból a szája marad tátva, és nem érti miért nincsenek ott ezek a borok a világ minden táján a komolyabb vinotékák felső polcain.

A magyar képző- vagy zeneművészet nem attól magyar, mert okvetlenül megjelennek benne népi motívumok, hanem mert történelmünk, érzelemvilágunk, hagyományaink egyedi kontextusában született művekkel szolgálják az emberiség örök értékeinek, alkotásainak világát. Feloldódva a nagy nemzetköziségben erre nem lennénk képesek. A magyar borban is meg kell jelennie történelmi hagyományainknak, érzelemgazdagságunknak, és vissza kell tükröződnie egyedi földrajzi és biológiai adottságainknak. A Magyar Bor Akadémia egyik feladata, hogy ráébressze a társadalom széles rétegeit, és mindenekelőtt a politikai döntéshozókat, hogy a magyar borkultúra támogatása, népszerűsítése nem csak gazdasági érdek, nem csak magyar érdek, hanem egyben magyar kötelesség is az emberiség kultúrkincseinek időtlen tárháza felé. Ez a politikai támogatás alapvetően szükséges ahhoz, hogy a magyar borászat elvégezhesse feladatát: Szólhasson hozzánk, a hazai lelkes fogyasztókhoz, egyedi katartikus élményekkel járuljon hozzá lelki fejlődésünkhöz, és reális nemzeti önértékelésünk visszanyeréséhez. Ugyanakkor szolgálhassa a nemzetek feletti örök értékek világának folyamatos épülését is, többek között olyan alkotásokkal, amelyeket csak mi magyarok tehetünk hozzá az emberiség borkultúrájához.

Budapest, 2012. november 30.

                                                                                                         Dr. Freund Tamás