Díjátadóra érkezem. Nagy magyar borok ünnepére. Tiszteletükre, csillogó strasszokból kirakott, Szent Koronát ábrázoló felsőt viselek. Érkezéskor a „sváb” borász, Heimann Zoltán észreveszi a szimbólumot és megjegyzi. Oh, a Szent Korona! Az esemény örömünnep. Díjözön és nemzetközi elismerése a magyar borászok teljesítményének. Mindenki derűs. Hazafelé a villamoson olvasmányomba merülök, a szerző Kárpát-medencei Névtelen. Tudatosan vállalt egotlanság. Szemben velem a villamoson nyugdíjasok lopják le könyvemről a címet. Az öregasszony hangosan odalöki apjuknak: A Szent Korona szimbolikus tanítása. Majd lesajnálón hozzáteszi: Hogy lehet egy élettelen tárgy tanító?! Én meg magamban: kádárista-nyugdíjasnak sehogy.

Vagy mégis lehetséges? Hiszen Ő a Szent Korona. 

Tallián Hedvig