Többen noszogattak, hogy menjek én is átúszni. Tökéletes időzítéssel a kánikula csúcspontján, amikor már forrás közeli állapotban volt a minap a Balaton, sikerült halasztás és tologatás nélkül elindítani a Balaton-átúszást.

Nem voltam kirobbanó formában, de nagyképűség nélkül állíthatom: gyakorlott úszó és átúszó vagyok. Hagytam magam meggyőzni és nekivágtam a bő öt kilométeres távnak. Csobbanás előtt azonban még megmérték a vérnyomásunkat. A lelkes átúszó társakkal igen terjedelmes tömeget alkottunk, ezért hosszú órán át ácsorogtunk a tűző napon, hogy kiderüljön: "egyenemberek" vagyunk, mert kivétel nélkül mindannyiunk vérnyomása száztíz per nyolcvan. De sebaj, a feladatot ellátó orvosok megtették, amit vártak tőlük. Mi pedig e fontos információ birtokában és leégés ellen agyon napolajozva, kimerülés ellen pedig csokikkal felturbózva csobbantunk és elkezdtünk tempózni. Ki-ki a maga ritmusában.

Az első ezer méterem azzal telt, hogy minél gyorsabban túltegyem, azaz túlússzam magam a felkavarodott iszap és leázott naptej koktélon, amivé a Balaton Révfülöpnél néhány óra leforgása alatt átalakult. A második ezer tájékán, biztos a csoki-túladagolásnak köszönhetően, izmaim helyett agyam lépett túlműködésbe és régi beszélgetések emlékképeit dobta felszínre. Egy balatoni nyaraló teraszán ültünk amolyan értelmiségi félék, egymás és pár üveg jó bor társaságában. Kisimultan élveztük a csillagok milliárdjai díszítette langyos éjszakát és a rendületlen tücsök muzsikát. Örültünk a tinédzser korunk táján elveszettnek hitt és akkor újra megtalált nyáréji idillnek. Egyszercsak  a bor hatására, vagy ki tudja milyen indítékból, az asztaltársaság egyik orvos tagja pironkodás nélkül bevallotta, hogy mióta elvégezte az egyetemet és sikeresen letette a szakvizsgát, bizony ő a kezébe nem vett egyetlen orvosi szakkönyvet sem, de szépirodalmat, sőt még ponyvát sem. Pillanatra csenddé fagyott körülöttünk a langyos levegő.

A hallottakon felbátorodva a társaság egy másik orvos tagja törte meg a csendet. Miután fenékig ürítette a poharát azzal állt elő, hogy bizony őt korántsem érdekli a páciensi székben ülő. Egyetlen dolog foglalkoztatja csupán, hogy a betegből milyen módon és mennyi pénzt tud - lehetőleg rendszeresen - kiszedni. Szembesültünk az újabb őszinteségi rohammal. Féltáv felé közeledve még mindig tartott bennem a csoki agytúlpörgető hatása. És beúszott elém egy ismerősöm panasza a gyógyszerbizniszben zajló ávéhás módszereket is lepipáló megaláztatásokról. Az önmagukból teljesen kifordult menedzserekről, akik munkatársaik sakkban tartásában és kiszipolyozásában lelik örömüket.

A Balaton közepén a harmadik kilométer tájékán a nagy dózisban bevitt csoki hatása lassan áttevődött az izmaimra és sikerült kievickélnem agyam diabolikus valóságtöredékeiből. Endorfinba áztatott öröm váltotta fel a durva emlékképeket, ahogy fókuszom lassan átkerült a finoman ringató, selymes Balaton vízre. S ahogy hagytam magam a nagy tó által vezettetni, kartempóim egybeolvadtak a hullámzással. Boldogan úsztam a nagy víz déli partja felé. Végre lubickoltam a balatoni nyárban. 

Az ötödik kilométer felé, fáradó izmaim legnagyobb örömére, úszószemüvegem homályából kibontakozott a napernyős boglári strand. Amikor pedig már leért a kezem és az iszapot markoltam, leraktam a lábaimat. Kisétáltam diadalittas fáradtan a parti célvonalhoz. S míg odatartottam vonalkódos karszalagos csuklómat az eredményleolvasó kisasszonynak, visszanéztem az északi partra és megállapítottam: még jó, hogy csak a vérnyomásunkat mérték meg Révfülöpön.

Tallián Hedvig

Elhangzott a Magyar Katolikus Rádió jegyzet rovatában.