Továbbgondolva ha a munka nem más, mint a láthatóvá tett szeretet, akkor aki normális főnökség mellett felületes/nemtörődöm/hanyag módon végzi a munkáját, tud-e/akar-e szeretni?
Vagy mi a helyzet azzal, akit megaláznak a munkahelyén és mégis minőségi munkát végez?
A posztra reagálva: valóban, sokszor bele sem gondolunk, hogy a mindennapi tárgyak, a gépesített lakás emberek munkája.
@Fedor: Nem állok hozzá ellenségesen, csak próbálom elmagyarázni, hogy miben látod rosszul a dolgot.
Természetes, hogy otthonra nem vállalnak sehol magas kockázatú szüléseket, azoknak a kórházban a helyük. Amikor összehasonlító elemzés készül, akkor az azonos rizikófaktorú eseteket vetik össze. Külföldön vannak ilyen elemzések (és azt igazolják, hogy az otthonszülés ugyanolyan biztonságos az alacsony kockázatú eseteknél, mint a kórházi), itthon nincsenek ilyenek sajnos, de a Geréb Ágnesék praxisában előfordult tragikus esetek BÁRMILYEN összehasonlításban nagyon alacsony számok, és mind olyan váratlan vészhelyzetek voltak, amiknél kórházban sem lehet nagyon mit tenni. Vállelakadásnál nincs császármetszés, mivel a baba feje már kint van. Öt perc van rá, hogy manuális fogásokkal kisegítsék a babát, különben megfullad, vagy visszafordíthatatlanul károsodik. Kórházban ugyanevvel próbálkoztak volna, itt semmilyen műszer nem segít. Ugyanígy a közvetlenül a megszületés előtt a méhen belül föllépő hirtelen oxigénhiánynál (ez volt az ikerszüléses eset), ahol a vénás oxitocin beadása révén a baba öt perc alatt megszületett. Nincs ennél gyorsabb vagy másabb elhárítási lehetőség a kórházban sem. Újraélesztéshez és más életmentéshez, vészhelyzetek elhárításához szükséges eszközeik, műszereik és képzettségük a bábáknak is van. Ugyanakkor azt tudomásul kell venni, hogy nem lehet minden balesetet elhárítani, kórházban sem, és az élet semmilyen területén. Bármit teszünk, mindig, mindenhol lesznek tragédiák. Ez nem indokolja, hogy egy természetes élettani folyamatot önmagában véve potenciális vészhelyzetnek tekintsünk, mert ilyen elven az életünk egyetlen tevékenységét sem volna szabad életmentő szakemberek és műszerek nélkül végezni. A kórház a biztonság egy szimbóluma, képzete, noha az ott alkalmazott ellátási protokoll éppenséggel a veszély forrása is lehet. Éppígy a szülés önmagában való veszélyessége is képzet, ami nem föltétlenül áll a valóság talaján.
@Grabb: Azért hamis az összehasonlításod, mert otthonszülést elve csak az vállal, akinél van esély arra, hogy probléma-mentes legyen (és ehhez képest mégis vannak előre nem látható problémák), a kórházi statisztikában meg benne van mindenki, a veszélyeztetett terhesek is. De mindegy, tényleg elbeszélünk egymás mellett.
Geréb Ágnest meg hiába rángatod ide, írtam már, hogy az ő meghurcolását elítélem, ettől függetlenül az a véleményem az, ami.
Sajnálom, hogy ilyen ellenségesen állsz hozzá ahhoz, hogy szerintem a kórházi felszerelés közelsége plusz biztonságot ad, és ebből a szemszögből nézve bizony minden otthoni szülés potenciálisan veszélyesebb.
@Fedor: „Ne ahhoz hasonlítsuk, hogy máshol hány probléma jut egy otthonszülésre, hanem ahhoz, itthon, hány probléma jut egy kórházban szülésre, mert eredetileg még arról volt szó.”
Ebben az összehasonlításban is megállja a helyét, de erről is írtam már. A hazai kórházak perinatális halálozása 7-8 ezrelék körül van, Geréb Ágnesé 1 ezrelék alatti. Az anyai halálozás kórházakban évente néhány fő, Geréb Ágnesék praxisában nulla.
A konkrét számok: 21 év alatt több mint 3500 otthonszülés volt. Ebből az első mintegy 15 évben Geréb Ágnes dolgozott egyedül bábaként, utána jöttek mellé fokozatosan az általa kiképzett további bábák, de emellett ő maga is igen aktív maradt, ami összességében azt jelenti, hogy a 3500 szülés döntő többségénél jelen volt vagy egymaga, vagy egy bábatársával közösen.
Az eddigi bírósági ügyekben érintett esetek:
Perinatális (szülés közbeni vagy a szülést követő 0-6. napon történt) halálozás: 1 fő (ez volt az ún. vállelakadásos eset).
Oxigénhiányos károsodás: 2 fő (ezek a kisbabák 7 és 14 hónapos korukban meghaltak).
Egyéb perre vitt eset: 2 fő jelentősebb vérzéssel kórházba szállított anya (mindkét esetben fölmentéssel végződött, károsodás nem történt).
Ezek a számok önmagukban véve is nagyon jó arányt jelentenek, és bármely kórház statisztikájánál jobbak.
„a kórházi körülmények javítása és az orvosok hozzáállásának megváltoztatása a helyes út, nem a visszalépés a veszélyesebb verzióra”
Igen, épp itt van a lényeg. Azt, hogy az otthonszülés „veszélyesebb verzió”, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Sem az itthoni, sem a külföldi eredmények. Ez tehát mindössze egy képzet. Természetesen mindenkinek joga van ilyen képzetekhez ragaszkodni, és azokat választásaikban evidenciaként elfogadni, még akkor is, ha alátámaszthatatlan és bizonyíthatatlan. De éppen így joga van másoknak pedig szabadon a saját preferenciáikat választani. Az EU-ban pedig erre immár kötelező érvényű precedens is van, amióta 2010-ben egy magyar anya keresetét elfogadva a strassburgi bíróság kimondta, hogy a szülés körülményeinek megválasztása alapvető emberi jog.
@Grabb: "A statisztikái világviszonylatban is jó eredmények, és teljesen megfelelnek az otthonszülésre vonatkozó nemzetközi tapasztalatoknak."
Elbeszélünk egymás mellett. Ne ahhoz hasonlítsuk, hogy máshol hány probléma jut egy otthonszülésre, hanem ahhoz, itthon, hány probléma jut egy kórházban szülésre, mert eredetileg még arról volt szó.
Mint írtam, a problémákkal természetesen én is tisztában vagyok, de továbbra is úgy gondolom, hogy a kórházi körülmények javítása és az orvosok hozzállásának megváltoztatása a helyes út, nem a visszalépés a veszélyesebb verzióra.
Na mindegy. 90%-ban egyetértünk, a maradék 10%-ban meg úgyse fogjuk meggyőzni egymást, mert az pont arról szól, hogy milyen következtetést vonunk le ugyanabból.
@Fedor: „Ha százalékba átszámolnánk, hogy 20 év alatt menyi probléma volt szülés közben, akkor nem biztos, hogy Geréb Ágnes jönne ki belőle jobban.”
De, biztos. A statisztikái világviszonylatban is jó eredmények, és teljesen megfelelnek az otthonszülésre vonatkozó nemzetközi tapasztalatoknak.
Tíznél több veszélyes eset nem volt, több mint 3500 otthonszülésből. Az összes otthon megkezdett és kórházban befejezett szülés aránya 10-12 százalék körül volt, ami szintén megfelel a nemzetközi tapasztalatoknak. A kórházba szállítás azonban nem jelentett föltétlenül vészhelyzetet. A legtöbb beszállítás azért történt, mert a szülés túlságosan elhúzódott, az anya kifáradt, és mesterséges indításra volt szükség, ez a beavatkozás azonban kockázatokat jelent, lásd föntebb.
„Ebben egyet is értünk, csak épp nem értem, hogy mi köze van ennek a helyszínhez. Kórházban talán nem lehet ragaszkodni a természetes körülményekhez? (Igen, tudom, hogy nem minden kórház ideális ebből a szempontból, de erre nem az megoldás, hogy kihagyjuk a képletből, hanem az, hogy fejlesztünk, ha mód van rá).”
Sajnos az a helyzet, hogy a hazai kórházak elenyésző része ideális ebből a szempontból, és még az olyan helyeken is, mint pl. Anglia – ahol szervesen az egészségügyi ellátási rendszerbe integrálódott nem csupán az otthonszülés, de az is, hogy az élettani szüléseket kórházban is bábák (csak bábák, orvos nélkül!) kísérik – is az a tapasztalat, hogy otthon mindig jóval kevesebb a beavatkozás. Az otthonszülésről készült egyetlen átfogó hazai szociológiai fölmérés (Varró Gabriella munkája) pedig kimutatta, hogy az otthonszülők jelentős része negatív kórházi tapasztalat(ok) után kereste meg Geréb Ágnest és munkatársait. Számukra egyértelműen nem a helyszín volt a lényeg, hanem az ellátás módja – amit a hazai kórházakban hiába kerestek.
Változás természetesen a kórházakban is folyik, ha lassan is (kifejezetten Geréb Ágnes több évtizedes szakmai munkájának köszönhetően), de a legnagyobb probléma nem „fejlesztési” kérdés, hanem amit már említettem: az orvosok maguk nem ebben szocializálódtak, nem ezt tanulták, nem ismerik sem ezt az ellátási módot, sem pedig magát az élettani, természetes lefolyású szülést. Azokat a bábákat pedig, akiknek erre affinitásuk van, paraszolvencia-okokból nem engedik önállóan dolgozni, noha erre a képzettségük följogosítaná őket.
Ráadásul még mindig nincs önálló ellátási protokollja a háborítatlan, bábai szemléletű szülésnek, tehát nem is tudnának mi alapján dolgozni. Geréb Ágnestől mindkét perében az otthoni körülmények között alkalmazhatatlan, sőt életveszélyes kórházi protokollt kérték számon, a hazai szakértők is kizárólag azt ismerték – ezért is születtek olyan ítéletek, amilyenek.
@Grabb: Nem azt írtam, hogy a kórházakban minden tökéletes. Azzal kezdtem, hogy "A szülészetek legyenek minél otthonosabbak, ne legyenek szemmel láthatóan kórházszerűek, forogjon minden a szülő nő körül, legyen ott az apa is". Legyen javulás, ahol szükséges, ez evidens.
"Minden héten. Evvel szemben Geréb Ágnesék gyakorlatában húsz év alatt volt talán tíz komolyabb vészhelyzet."
Azért talán ne hasonlítsuk össze egy az egyben a két nagyságrendet... Ha százalékba átszámolnánk, hogy 20 év alatt menyi probléma volt szülés közben, akkor nem biztos, hogy Geréb Ágnes jönne ki belőle jobban.
"A különböző szerekkel mesterségesen beindított vagy fölgyorsított szülés önmagában véve vészhelyzet forrása."
Ebben egyet is értünk, csak épp nem értem, hogy mi köze van ennek a helyszínhez. Kórházban talán nem lehet ragaszkodni a természetes körülményekhez? (Igen, tudom, hogy nem minden kórház ideális ebből a szempontból, de erre nem az megoldás, hogy kihagyjuk a képletből, hanem az, hogy fejlesztünk, ha mód van rá).
"Egy anyáról, aki kilenc hónapon át hordozta a babáját, elég merész és elképesztő azt föltételezni, hogy nem a lehető legjobbat akarja neki"
Márpedig vannak divatok, és sokan annak akarnak megfelelni. Van olyan réteg, ahol a császármetszést erőltetik, ha kell, ha nem, hogy gyorsan túl legyenek rajta, vannak, akik ki se próbálnák, hogy milyen érzéstelenítő nélkül, és vannak, akik ragaszkodnak az otthonszüléshez. Ez van.
Én nem ragaszkodom, hogy a szülészet egy kórház egyik osztálya legyen a sok közül. Legyenek felőlem különálló intézmények, Szülőházak. Folyjon le a szülés lehetőleg minél természetesebben. De ott legyen a megfelelő infrastruktúra a háttérben, ha szükség volna rá.
@Fedor: Nem mondtam, hogy nincs joga a véleményéhez :-)
Előre nem látható komplikáció, váratlan és elháríthatatlan vészhelyzet az élet bármely területén bekövetkezhet az otthoni takarítástól az utcai közlekedésig – mégsem következik ebből, hogy természetes folyamatokat, cselekvéseket, amik önmagukban nem vészhelyzetek, orvosi felügyelettel, pláne sürgősségi készenléttel kellene végezni ahhoz, hogy biztonságosak legyenek.
Nem mellékesen: kórházaink egy jelentős része ebből a szempontból ugyanígy nem biztonságos. Nem véletlenül működik a Cerny Alapítvány és más újszülöttmentő-szolgálatok, akik jórészt kórházakba járnak ki szülés során bajba került babákat újraéleszteni, és/vagy másik kórházba átszállítani, ahol működik újszülött-intenzív centrum. Vagyis pont ugyanazt csinálják, mint egy otthonszülésnél föllépő vészhelyzetben:
„Az Index információi szerint a fővárosban MINDEN HÉTEN előfordul, hogy a szülészeteken olyan komplikáció lép fel, ami miatt újszülött-intenzívellátásra szakosodott intézménybe szállítanak át csecsemőket.”
Világos, ugye? Minden héten. Evvel szemben Geréb Ágnesék gyakorlatában húsz év alatt volt talán tíz komolyabb vészhelyzet.
A különbség azért nehezen megérthető, mert az otthonszülésnél alkalmazott ellátás és a kórházi – nyilván Ön által is megtapasztalt – ellátás között sarkalatos különbségek vannak. Ezt a háborítatlan szülést életükben nem látott kórházi orvosok sem értik…
Az otthoni ellátás eleve a komplikációk elkerülésére készül, ezért nem alkalmaz semmiféle indokolatlan rutinbeavatkozást, mivel minden beavatkozás önmagában véve komplikációforrás: mihelyt a szülés folyamatát megzavarják, az többé nem zajlik a maga természetes ütemében és rendjében. A különböző szerekkel mesterségesen beindított vagy fölgyorsított szülés önmagában véve vészhelyzet forrása. Ugyanígy az a személyre szabott gondoskodás, az intimitás hiánya, a szülőszobák átjáróházként való működése, az anyának az ellátó személyzet részéről való stresszelése, lelki szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, az indokolatlan túlműszerezés, a sokak által nemi erőszakként megélt gátmetszés stb.
Evvel szemben az otthonszüléseknél alkalmazott ellátás mindezeknek a kiküszöbölésével zajlik, ami önmagában véve a biztonság növelését jelenti, ez pedig bizony a születendő kisbaba érdeke is. Egy anyáról, aki kilenc hónapon át hordozta a babáját, elég merész és elképesztő azt föltételezni, hogy nem a lehető legjobbat akarja neki, ezért értelmezhetetlen az anya és a magzat jogának ilyen módon való szembeállítása.
@oddbinsa: "a túlélési statisztikák az általános jóléttől, egészségi állapottól javultak, semmi köze a kórházhoz"
Ezt ugye te sem gondolod komolyan... Persze, közük van hozzá ezeknek IS, de hogy semmi közük nincs a jobb felszereltséghez, és az életmentési lehetőségekhez...
@Grabb: Hiába a jobb diagnosztika, mindig jöhet előre nem látható komplikáció, amikor jobb, ha kéznél van minden. Én kockázatosnak tartom. Szerintem aki az otthonszülést erőlteti, az az a maga szempontjait, ideáit a gyerek biztonsága elé helyezi. Ismerek olyanokat, akik otthon szültek. Lelkük rajta. Ennek ellenére egy szóval se mondtam, hogy tiltsák be, a Geréb Ágnes elleni hadjáratot is túlzásnak tartom, de had legyen már jogom a véleményemhez.
@Fedor: „Tessék talán összehasonlítani az anyák és a gyerekek akkori és mostani túlélési statisztikáit.”
Kedves Fedor, én pedig ezt az érvelést tartom álságosnak. Tessék talán összehasonlítani az akkori és mostani diagnosztikai lehetőségeket, amivel kiszűrhetők a várhatóan kockázatos esetek. Tessék összehasonlítani az akkori és mostani orvostudományi és bábai ismereteket, képességeket és lehetőségeket, amik egy vészhelyzet elhárítására igénybevehetők. Tessék összehasonlítani nemcsak a szülő anyák és gyerekek, hanem a felnőttek akkori túlélési statisztikáit is ugyanazon betegségek vagy sérülések esetén… (Nem mellesleg: Geréb Ágnes és munkatársai több mint két évtizedes praxisában soha egyetlen anya sem halt meg, ellenben a magyar kórházakban évente több is meghal, a több száz csecsemőről nem is beszélve.) A mai otthonszülések semmilyen szempontból nem hasonlíthatók az évszázadokkal ezelőttiekhez, de még a XX. század első felének otthonszüléseihez se.
Kétgyerekes apaként: A szülészetek legyenek minél otthonosabbak, ne legyenek szemmel láthatóan kórházszerűek, forogjon minden a szülő nő körül, legyen ott az apa is. DE ott szülessen a gyerek, és ne otthon. Ugyanis ez nem az orvos kényelme, hanem a gyerek biztonsága miatt fontos. Álságosnak tartom azt az érvelést, hogy évszázadokig otthon születtek az emberek, miért nem jó ez most is. Tessék talán összehasonlítani az anyák és a gyerekek akkori és mostani túlélési statisztikáit...
Az említett ingyenes újság, amelyet hozzánk is bedobnak, a bulvár vonulatát próbálta megfogni, pontosabban azzal kívánta a figyelmet felkelteni.
Szerintem viszont ebben álla a lényeg: "Közülük nem egy maga is cigány, ráadásul főiskolai végzettséggel."
A cél az lenne, hogy az a vicc, amely annyiból áll, hogy két cigány beszélget az egyetemen, ne vicc legyen. már csak azért is nemes cél, mert esetleg jobban hallgatnak az övéikre. Bár igazából azok tudják fölfele húzni a leszakadókat, akiket ők maguk legitim személyiségként fogadnak el.
Bor, kenyér, Isten
Utolsó kommentek:
Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2012.12.05. 11:07:17
Vagy mi a helyzet azzal, akit megaláznak a munkahelyén és mégis minőségi munkát végez?
A posztra reagálva: valóban, sokszor bele sem gondolunk, hogy a mindennapi tárgyak, a gépesített lakás emberek munkája.
Bejegyzés: VACSORA
Grabb 2012.10.16. 11:54:20
Természetes, hogy otthonra nem vállalnak sehol magas kockázatú szüléseket, azoknak a kórházban a helyük. Amikor összehasonlító elemzés készül, akkor az azonos rizikófaktorú eseteket vetik össze. Külföldön vannak ilyen elemzések (és azt igazolják, hogy az otthonszülés ugyanolyan biztonságos az alacsony kockázatú eseteknél, mint a kórházi), itthon nincsenek ilyenek sajnos, de a Geréb Ágnesék praxisában előfordult tragikus esetek BÁRMILYEN összehasonlításban nagyon alacsony számok, és mind olyan váratlan vészhelyzetek voltak, amiknél kórházban sem lehet nagyon mit tenni. Vállelakadásnál nincs császármetszés, mivel a baba feje már kint van. Öt perc van rá, hogy manuális fogásokkal kisegítsék a babát, különben megfullad, vagy visszafordíthatatlanul károsodik. Kórházban ugyanevvel próbálkoztak volna, itt semmilyen műszer nem segít. Ugyanígy a közvetlenül a megszületés előtt a méhen belül föllépő hirtelen oxigénhiánynál (ez volt az ikerszüléses eset), ahol a vénás oxitocin beadása révén a baba öt perc alatt megszületett. Nincs ennél gyorsabb vagy másabb elhárítási lehetőség a kórházban sem. Újraélesztéshez és más életmentéshez, vészhelyzetek elhárításához szükséges eszközeik, műszereik és képzettségük a bábáknak is van. Ugyanakkor azt tudomásul kell venni, hogy nem lehet minden balesetet elhárítani, kórházban sem, és az élet semmilyen területén. Bármit teszünk, mindig, mindenhol lesznek tragédiák. Ez nem indokolja, hogy egy természetes élettani folyamatot önmagában véve potenciális vészhelyzetnek tekintsünk, mert ilyen elven az életünk egyetlen tevékenységét sem volna szabad életmentő szakemberek és műszerek nélkül végezni. A kórház a biztonság egy szimbóluma, képzete, noha az ott alkalmazott ellátási protokoll éppenséggel a veszély forrása is lehet. Éppígy a szülés önmagában való veszélyessége is képzet, ami nem föltétlenül áll a valóság talaján.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.10.16. 09:04:36
Geréb Ágnest meg hiába rángatod ide, írtam már, hogy az ő meghurcolását elítélem, ettől függetlenül az a véleményem az, ami.
Sajnálom, hogy ilyen ellenségesen állsz hozzá ahhoz, hogy szerintem a kórházi felszerelés közelsége plusz biztonságot ad, és ebből a szemszögből nézve bizony minden otthoni szülés potenciálisan veszélyesebb.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Grabb 2012.10.15. 17:20:47
Ebben az összehasonlításban is megállja a helyét, de erről is írtam már. A hazai kórházak perinatális halálozása 7-8 ezrelék körül van, Geréb Ágnesé 1 ezrelék alatti. Az anyai halálozás kórházakban évente néhány fő, Geréb Ágnesék praxisában nulla.
A konkrét számok: 21 év alatt több mint 3500 otthonszülés volt. Ebből az első mintegy 15 évben Geréb Ágnes dolgozott egyedül bábaként, utána jöttek mellé fokozatosan az általa kiképzett további bábák, de emellett ő maga is igen aktív maradt, ami összességében azt jelenti, hogy a 3500 szülés döntő többségénél jelen volt vagy egymaga, vagy egy bábatársával közösen.
Az eddigi bírósági ügyekben érintett esetek:
Perinatális (szülés közbeni vagy a szülést követő 0-6. napon történt) halálozás: 1 fő (ez volt az ún. vállelakadásos eset).
Oxigénhiányos károsodás: 2 fő (ezek a kisbabák 7 és 14 hónapos korukban meghaltak).
Egyéb perre vitt eset: 2 fő jelentősebb vérzéssel kórházba szállított anya (mindkét esetben fölmentéssel végződött, károsodás nem történt).
Ezek a számok önmagukban véve is nagyon jó arányt jelentenek, és bármely kórház statisztikájánál jobbak.
„a kórházi körülmények javítása és az orvosok hozzáállásának megváltoztatása a helyes út, nem a visszalépés a veszélyesebb verzióra”
Igen, épp itt van a lényeg. Azt, hogy az otthonszülés „veszélyesebb verzió”, semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Sem az itthoni, sem a külföldi eredmények. Ez tehát mindössze egy képzet. Természetesen mindenkinek joga van ilyen képzetekhez ragaszkodni, és azokat választásaikban evidenciaként elfogadni, még akkor is, ha alátámaszthatatlan és bizonyíthatatlan. De éppen így joga van másoknak pedig szabadon a saját preferenciáikat választani. Az EU-ban pedig erre immár kötelező érvényű precedens is van, amióta 2010-ben egy magyar anya keresetét elfogadva a strassburgi bíróság kimondta, hogy a szülés körülményeinek megválasztása alapvető emberi jog.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.10.15. 16:59:06
Elbeszélünk egymás mellett. Ne ahhoz hasonlítsuk, hogy máshol hány probléma jut egy otthonszülésre, hanem ahhoz, itthon, hány probléma jut egy kórházban szülésre, mert eredetileg még arról volt szó.
Mint írtam, a problémákkal természetesen én is tisztában vagyok, de továbbra is úgy gondolom, hogy a kórházi körülmények javítása és az orvosok hozzállásának megváltoztatása a helyes út, nem a visszalépés a veszélyesebb verzióra.
Na mindegy. 90%-ban egyetértünk, a maradék 10%-ban meg úgyse fogjuk meggyőzni egymást, mert az pont arról szól, hogy milyen következtetést vonunk le ugyanabból.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Grabb 2012.10.15. 16:07:58
De, biztos. A statisztikái világviszonylatban is jó eredmények, és teljesen megfelelnek az otthonszülésre vonatkozó nemzetközi tapasztalatoknak.
Tíznél több veszélyes eset nem volt, több mint 3500 otthonszülésből. Az összes otthon megkezdett és kórházban befejezett szülés aránya 10-12 százalék körül volt, ami szintén megfelel a nemzetközi tapasztalatoknak. A kórházba szállítás azonban nem jelentett föltétlenül vészhelyzetet. A legtöbb beszállítás azért történt, mert a szülés túlságosan elhúzódott, az anya kifáradt, és mesterséges indításra volt szükség, ez a beavatkozás azonban kockázatokat jelent, lásd föntebb.
„Ebben egyet is értünk, csak épp nem értem, hogy mi köze van ennek a helyszínhez. Kórházban talán nem lehet ragaszkodni a természetes körülményekhez? (Igen, tudom, hogy nem minden kórház ideális ebből a szempontból, de erre nem az megoldás, hogy kihagyjuk a képletből, hanem az, hogy fejlesztünk, ha mód van rá).”
Sajnos az a helyzet, hogy a hazai kórházak elenyésző része ideális ebből a szempontból, és még az olyan helyeken is, mint pl. Anglia – ahol szervesen az egészségügyi ellátási rendszerbe integrálódott nem csupán az otthonszülés, de az is, hogy az élettani szüléseket kórházban is bábák (csak bábák, orvos nélkül!) kísérik – is az a tapasztalat, hogy otthon mindig jóval kevesebb a beavatkozás. Az otthonszülésről készült egyetlen átfogó hazai szociológiai fölmérés (Varró Gabriella munkája) pedig kimutatta, hogy az otthonszülők jelentős része negatív kórházi tapasztalat(ok) után kereste meg Geréb Ágnest és munkatársait. Számukra egyértelműen nem a helyszín volt a lényeg, hanem az ellátás módja – amit a hazai kórházakban hiába kerestek.
Változás természetesen a kórházakban is folyik, ha lassan is (kifejezetten Geréb Ágnes több évtizedes szakmai munkájának köszönhetően), de a legnagyobb probléma nem „fejlesztési” kérdés, hanem amit már említettem: az orvosok maguk nem ebben szocializálódtak, nem ezt tanulták, nem ismerik sem ezt az ellátási módot, sem pedig magát az élettani, természetes lefolyású szülést. Azokat a bábákat pedig, akiknek erre affinitásuk van, paraszolvencia-okokból nem engedik önállóan dolgozni, noha erre a képzettségük följogosítaná őket.
Ráadásul még mindig nincs önálló ellátási protokollja a háborítatlan, bábai szemléletű szülésnek, tehát nem is tudnának mi alapján dolgozni. Geréb Ágnestől mindkét perében az otthoni körülmények között alkalmazhatatlan, sőt életveszélyes kórházi protokollt kérték számon, a hazai szakértők is kizárólag azt ismerték – ezért is születtek olyan ítéletek, amilyenek.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.10.15. 15:39:41
"Minden héten. Evvel szemben Geréb Ágnesék gyakorlatában húsz év alatt volt talán tíz komolyabb vészhelyzet."
Azért talán ne hasonlítsuk össze egy az egyben a két nagyságrendet... Ha százalékba átszámolnánk, hogy 20 év alatt menyi probléma volt szülés közben, akkor nem biztos, hogy Geréb Ágnes jönne ki belőle jobban.
"A különböző szerekkel mesterségesen beindított vagy fölgyorsított szülés önmagában véve vészhelyzet forrása."
Ebben egyet is értünk, csak épp nem értem, hogy mi köze van ennek a helyszínhez. Kórházban talán nem lehet ragaszkodni a természetes körülményekhez? (Igen, tudom, hogy nem minden kórház ideális ebből a szempontból, de erre nem az megoldás, hogy kihagyjuk a képletből, hanem az, hogy fejlesztünk, ha mód van rá).
"Egy anyáról, aki kilenc hónapon át hordozta a babáját, elég merész és elképesztő azt föltételezni, hogy nem a lehető legjobbat akarja neki"
Márpedig vannak divatok, és sokan annak akarnak megfelelni. Van olyan réteg, ahol a császármetszést erőltetik, ha kell, ha nem, hogy gyorsan túl legyenek rajta, vannak, akik ki se próbálnák, hogy milyen érzéstelenítő nélkül, és vannak, akik ragaszkodnak az otthonszüléshez. Ez van.
Én nem ragaszkodom, hogy a szülészet egy kórház egyik osztálya legyen a sok közül. Legyenek felőlem különálló intézmények, Szülőházak. Folyjon le a szülés lehetőleg minél természetesebben. De ott legyen a megfelelő infrastruktúra a háttérben, ha szükség volna rá.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Grabb 2012.10.15. 13:25:32
Előre nem látható komplikáció, váratlan és elháríthatatlan vészhelyzet az élet bármely területén bekövetkezhet az otthoni takarítástól az utcai közlekedésig – mégsem következik ebből, hogy természetes folyamatokat, cselekvéseket, amik önmagukban nem vészhelyzetek, orvosi felügyelettel, pláne sürgősségi készenléttel kellene végezni ahhoz, hogy biztonságosak legyenek.
Nem mellékesen: kórházaink egy jelentős része ebből a szempontból ugyanígy nem biztonságos. Nem véletlenül működik a Cerny Alapítvány és más újszülöttmentő-szolgálatok, akik jórészt kórházakba járnak ki szülés során bajba került babákat újraéleszteni, és/vagy másik kórházba átszállítani, ahol működik újszülött-intenzív centrum. Vagyis pont ugyanazt csinálják, mint egy otthonszülésnél föllépő vészhelyzetben:
„Az Index információi szerint a fővárosban MINDEN HÉTEN előfordul, hogy a szülészeteken olyan komplikáció lép fel, ami miatt újszülött-intenzívellátásra szakosodott intézménybe szállítanak át csecsemőket.”
index.hu/belfold/2010/05/19/egeszseges_anyat_akartak_korhazba_vinni/
Világos, ugye? Minden héten. Evvel szemben Geréb Ágnesék gyakorlatában húsz év alatt volt talán tíz komolyabb vészhelyzet.
A különbség azért nehezen megérthető, mert az otthonszülésnél alkalmazott ellátás és a kórházi – nyilván Ön által is megtapasztalt – ellátás között sarkalatos különbségek vannak. Ezt a háborítatlan szülést életükben nem látott kórházi orvosok sem értik…
Az otthoni ellátás eleve a komplikációk elkerülésére készül, ezért nem alkalmaz semmiféle indokolatlan rutinbeavatkozást, mivel minden beavatkozás önmagában véve komplikációforrás: mihelyt a szülés folyamatát megzavarják, az többé nem zajlik a maga természetes ütemében és rendjében. A különböző szerekkel mesterségesen beindított vagy fölgyorsított szülés önmagában véve vészhelyzet forrása. Ugyanígy az a személyre szabott gondoskodás, az intimitás hiánya, a szülőszobák átjáróházként való működése, az anyának az ellátó személyzet részéről való stresszelése, lelki szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, az indokolatlan túlműszerezés, a sokak által nemi erőszakként megélt gátmetszés stb.
Evvel szemben az otthonszüléseknél alkalmazott ellátás mindezeknek a kiküszöbölésével zajlik, ami önmagában véve a biztonság növelését jelenti, ez pedig bizony a születendő kisbaba érdeke is. Egy anyáról, aki kilenc hónapon át hordozta a babáját, elég merész és elképesztő azt föltételezni, hogy nem a lehető legjobbat akarja neki, ezért értelmezhetetlen az anya és a magzat jogának ilyen módon való szembeállítása.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.10.15. 12:59:00
Ezt ugye te sem gondolod komolyan... Persze, közük van hozzá ezeknek IS, de hogy semmi közük nincs a jobb felszereltséghez, és az életmentési lehetőségekhez...
@Grabb: Hiába a jobb diagnosztika, mindig jöhet előre nem látható komplikáció, amikor jobb, ha kéznél van minden. Én kockázatosnak tartom. Szerintem aki az otthonszülést erőlteti, az az a maga szempontjait, ideáit a gyerek biztonsága elé helyezi. Ismerek olyanokat, akik otthon szültek. Lelkük rajta. Ennek ellenére egy szóval se mondtam, hogy tiltsák be, a Geréb Ágnes elleni hadjáratot is túlzásnak tartom, de had legyen már jogom a véleményemhez.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Grabb 2012.10.15. 12:19:11
Kedves Fedor, én pedig ezt az érvelést tartom álságosnak. Tessék talán összehasonlítani az akkori és mostani diagnosztikai lehetőségeket, amivel kiszűrhetők a várhatóan kockázatos esetek. Tessék összehasonlítani az akkori és mostani orvostudományi és bábai ismereteket, képességeket és lehetőségeket, amik egy vészhelyzet elhárítására igénybevehetők. Tessék összehasonlítani nemcsak a szülő anyák és gyerekek, hanem a felnőttek akkori túlélési statisztikáit is ugyanazon betegségek vagy sérülések esetén… (Nem mellesleg: Geréb Ágnes és munkatársai több mint két évtizedes praxisában soha egyetlen anya sem halt meg, ellenben a magyar kórházakban évente több is meghal, a több száz csecsemőről nem is beszélve.) A mai otthonszülések semmilyen szempontból nem hasonlíthatók az évszázadokkal ezelőttiekhez, de még a XX. század első felének otthonszüléseihez se.
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
oddbinsa 2012.10.12. 10:20:56
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2012.10.12. 10:15:04
Bejegyzés: NEHÉZ SZÜLÉS
Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2012.09.01. 21:12:02
Bejegyzés: KÉNYES TÉMA
Névtelen betelefonáló · http://bandeenator.blog.hu 2012.09.01. 21:11:07
Az említett ingyenes újság, amelyet hozzánk is bedobnak, a bulvár vonulatát próbálta megfogni, pontosabban azzal kívánta a figyelmet felkelteni.
Szerintem viszont ebben álla a lényeg: "Közülük nem egy maga is cigány, ráadásul főiskolai végzettséggel."
A cél az lenne, hogy az a vicc, amely annyiból áll, hogy két cigány beszélget az egyetemen, ne vicc legyen. már csak azért is nemes cél, mert esetleg jobban hallgatnak az övéikre. Bár igazából azok tudják fölfele húzni a leszakadókat, akiket ők maguk legitim személyiségként fogadnak el.
Bejegyzés: KÉNYES TÉMA
Atisz 2012.08.22. 20:17:02
Az egyik legjobb képaláírás volt az idei olimpián.
Bejegyzés: BALSORSTALANÍTÓK